Váratlan öröm

Az ember olykor-olykor, teljesen váratlanul, amint mondani szoktam: nem akkor, nem attól és nem abban formában kap vissza millió, korábbi, és hosszasan értelmetlennek tűnő, érzelmi vagy egyéb, emberi befektetésére visszaigazolást, ahonnan és amikor végképp nem várná!

Egy hajdani kolléganőm, névnapi üdvözlésekor kaptam ezeket a gondolatokat:

„Az ember életében, ami kihat egy egész életre Te és Barbara voltatok. Megtanítottatok pontosan szépen élni, tudod, ahogy csillag megy az égen.”

„Olyanok voltatok, mint az egyszeregy. Ha felkeltenek álmodból, akkor is tudod. Pedig holnap leszek 69 éves.”

Kell ennél, lehet ennél, juthat ennél több? Amikor egy hajdani munkatársad, akivel már felnőttkorában ismerkedtél meg, évtizedek elteltével is mértékadónak tekinti azt, amit közösen tevékenykedtetek, tanultatok, hát ez bizony, maga a csoda!

A vicc az, hogy a mellettem megjelölt Barbarával, soha, még csak egy másodpercre sem pendültünk egy húron! Gyökeresen más indíttatás, más gyökerek, eltérő neveltetés, mérföldnyi távolságra eső értékek, együttműködési kényszer! A „ringnek” ezek voltak az oldalfalai, és ami miatt „kiütés” nélkül zajlott a közös játék, az részemről az volt, hogy végtelenül nagyra értékeltem Barbara töretlen és széles, szakmai tudását! Megkockáztatom, hogy iszonyú merevsége dacára, sokszor megcsillant a munkájában a fantázia, a szellemesség, és ha valamit, akkor a stabil tudással párosuló alkotókészséget, na, azt igazán nagyra értékelem, mindmáig!

Azt, hogy Barbarát mi motiválta, a hierarchia tisztelete, mert idővel a feljebbvalója lettem, vagy a munkaféltés vagy mi a csuda, azt nem tudom, és már soha ki sem fog derülni, mert az én nem számviteles, hanem sokkal inkább társadalom-tudományi gyökerezésű ismereteimet, humánus és liberális gondolkodás-módomat szemlátomást semmibe vette, sőt, ha tehette, akkor minden erejével ellenállt, szembeszállt.

De öröm, és hatalmas győzelem, ha ezt az egymásnak feszülést a közvetlen munkatársaink sem érzékelték, és profitáltak azt együtt eltöltött, közel évtizednyi időszak tapasztalataiból. Én is úgy emlékezem vissza erre a periódusra, mint életem egyik fény-időszakára! Köszönet érte! Csak a végét tudnám feledni! (Bár az is roppant tanulságos volt, de ez, egy másik történet!)