Ezúttal
annak örülök, parttalanul, hogy Zalán unokám regényt ír.
Már
korábban is írogatott, mesét például a százszépségű Zita királylányról, meg
olykor – ha éppen nálam lábadozott – játszottunk mozaiktörténeteset, amikor ő
írt egy bekezdést, és utána én egyet. Ezekből is remek történetek kerekedtek
ki, sok-sok nevetéssel, mulatozással és persze kicsit sem titkolt, kölcsönös
neveléssel. Zalán így (is) tudatta, hogy milyen elvek mentén képzeli el a
kapcsolatunkat, mi a véleménye a gyereknevelésről, az élet nagy kérdéseiről, és
persze én is tudathattam a nézetemet.
Most
azonban egyrészt nekifogott egy regénynek, „A szerencsétlen fiú” címmel. A
naplóregény, amely már meghaladja a három, sűrűn teleírt oldalnyi terjedelmet,
szellemes, fordulatos, olvasása közben némelykor hangosan felnevettem, és
minden túlzó (bár megérthető), nagyanyai elfogultság nélkül, bizton állíthatom,
hogy nagyon jó!
Na,
te aztán tudsz dicsérni, mondta Sárka lányom, amikor azt találtam mondani
Zalánnak, hogy remek, sokkal jobb, mint gondoltam!
Pedig
ez valóban így van! Azt gondoltam, hogy Zazám is éppen olyan regényt ír, mint amilyenbe
sokan belevágnak, mitagadás’ én is dobáltam ki oldalszám a megkezdett és
meghaladott regény-kezdeményeimet sorra, annak idején, de ez, ami éppen készül,
sokkal jobb, pazar szóhasználattal, széles szókészlettel, vicces fordulatokkal,
szóismétlés, befejezetlen mondat, érthetetlen fordulat nélkül, szóval, tényleg
sokkal jobb, mint gondoltam!
Gyanítom,
hogy „Az egy ropi naplója” ifjúsági regénysorozat hatása is megmutatkozik Zazám
írásán, legalábbis a műfaj-választás tekintetében, de miért is ne mutatkozna
meg, hiszen egyik első, nem felolvasott könyvei közé tartozott e jeles mű.
Az
már csak a hab a tortán, mint mondani szokás, hogy a regényírással párhuzamosan
képregényeket is gyárt az én drága unokám, méghozzá a Harry Potter regényfolyam
folytatásáról! Két füzetet mutatott nekem, amelyek már jelzik, hogy további
részek is készülnek majd. A maga rajzolta, egyenként 7-8 oldalas, összefűzött képregényekben
vannak aztán dementorok, maga Voldemort nagyúr, varázsigék, varázslatok,
személyesen Harry Potter, izgalom, összecsapás, harc, győzelem és izgalom!
Boldog
vagyok, nagyon! Ja, és roppant büszke is! Naná!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése