Jókívánság

Akkoriban még szegények voltunk, semmire nem jutott pénzünk,  kettőnk jövedelméből kifizettük a rezsit, a lakáshitel törlesztés, és maradt talán 150 Ft kosztra, ruhára, kultúrára. Ha nem lettek volna mellettünk a szüleim, szimplán éheztünk volna. De ott voltak, segítettek, támogattak. De persze nyakló nélkül erre sem lehetett támaszkodni, úgyhogy ott ügyeskedtem, ahol csak tudtam.

Egyszer, éppen Mikuláskor, azt találtam ki, hogy a főzéshez használt, kifújt tojásokból, némi piros, fényes papír, és fehér festék segítségével Mikulás figurákat gyártottam, és ebből készítettem egy csokrot az asztal közepére. Csináltam néhány krampuszt is, ezek fekete papír-ruhát kaptak, a szarvukat gyurmából gyártottam, és kihajlított gem-kapocsból készült a kötelező vasvilla. 

Felbuzdulva a családi sikereken, Mikulás napjára, minden család ajtajára, ahol gyerek volt, éppen annyi tojás Mikulást gyártottam, ahány gyerek volt a családban, megtévesztésül persze a saját kilincsünkre is akasztottam két Mikut.

Valami varázslat volt másnap reggel azt hallani, hogy amint elmennek a gyerekek az ajtónk előtt, ujjonganak, hogy látjátok itt is van!

Na pont ettől kezdve minden évben kétszer, minden közvetlen szomszédom ajtajára akasztok valami otthon gyártott kedveskedést. Hol saját öntésű, díszített gyertyát, hol lampiont, hol saját, formába öntött csokoládét.

Ilyenkor nincs különbségtétel. Persze az év maradó 363 napján változatlanul van, akit jobban kedvelek, és van, akivel nem szeretnék a szimpla köszönésnél közelebb kerülne, de ezen a két napon, nincsenek különbségek.

Az új helyemen, ahol augusztusban jelentem  meg, természetesen már ma este kilógattam a négy folyosó-szomszédom rácsára-kilincsére egy-egy névtelen jókívánságot, meg egy-egy filcből készült, gyöngyökkel ékesített,   karácsonyfa alakú díszt.

Ezeket nem én varrtam, de valami roppant hasonló volt az enyém is!

Persze lebuktam az egyik család előtt, de amikor megkérdezték, hogy ki akasztotta ki az ajtajukra a meglepetést, habozás nélkül azt válaszoltam, hogy az angyalok. Hát ki más?

Boldog ünnepeket kívánok Nektek!