Az
egész úgy kezdődött, hogy egy egész csirkét akartam megsütni a hétvégére, ám a
csirkék szokásos helyén, egy csinos, karcsú, friss pecsenyekacsát ragadtam fel,
amit csak a pénztár felé érve azonosítottam, a saját tévedésemként.
Sebaj,
kacsa is karácsonykor volt utoljára, ha így alakult, örömmel sütöm meg azt is,
gondoltam.
De
aztán eszembe jutott Lilla barátom egy korábbi megjegyzése, hogy ők a kacsát
szokták filézni, és neki is vágtam, bár azt hittem, hogy ez jóval nehezebb lesz
az egész csirke kicsontozásánál, mert zsírosabb, csúszkálósabb, mint a csirke.
Megállapíthatom,
így utólag, hogy se könnyebb, se nehezebb nem volt, mindkettő figyelmet, éles
kést és türelmet igénylő, babramunka.
Aztán
a már vékony hús-szeletkékkel elegyengetett, nagyjából téglalap alakú jószágot
megtöltöttem a ledarált kacsamájból, néhány csirkemájból, áztatott zsömléből
némi fűszerezéssel (só, bors, fokhagyma, vöröshagyma), tojással tölteléket
készítettem és a besózott, megtöltött húst szépen összevarrogattam.
A
látvány szép volt és én erősen ajánlottam a húsnak, hogy legyen aztán éppen
olyan finom, ha elkészül, mint amennyi macerával járt az előkészítése.
Bízvást
állíthatom, hogy remek lett! Ezt onnan tudom, hogy éppen reggeli idejére
készült el, és természetesen némi töltelék a varrások résén kiszivárgott, na,
ezt reggeliztem meg, friss zsömlével és néhány karika, csípős zöldpaprikával,
és ahogy Zalánom mondaná, valami isteni lett!
A
sült kacsához steak-krumplit terveztem, és meg is sütöttem. Nagyanyai hagyatékom,
hogy nem használok bolti fűszerkeverékeket. Nagyinak az volt a véleménye, hogy
az ilyesmi, a lusta asszonyok fűszere, meg azoké, akik nem tudnak igazán főzni,
és ha valaki minden ételébe azokat a bolti fűszerkeverékeket teszi, akkor
mindennek egyen-íze lesz. Nagyi eleve sem szerette túlfűszerezni az ételeket,
mert szerinte teret kell hagyni az alapanyagok természetes ízének is, és én
töretlenül követem az utat, amit Nagyitól tanultam. Kivéve egy szárnyas
fűszerkeveréket, amiben kurkumától gyömbérig, cayen borstól chili paprikáig,
sótól fokhagymái vagy 10-15 féle fűszer keveredik, de én, ezt leginkább
steak-krumplihoz szeretem használni. Annyira ízes, szaftos és főleg
minőség-romlás nélkül, újra-melegíthető lesz az így, tepsiben megsütött
krumpli, hogy csak na!
Az
ebédnek immár elkészült két eléggé fűszeres, ízes eleme, úgyhogy szinte együtt
kiabáltak valami selymes, édes kiegészítőért, ezért gyorsan főztem egy jól
sikerült, selymes, édes almaszószt, meg egy kis párolt káposztát is, mindkettő
kellemesen elütő ízű kísérője lehet az ebédnek.
Most
engedélyezek magamnak egy kis pihenőt, egy jó kávé és a klaviatúra mellett,
mert utána várnak rám, a már beáztatott sütőedények, és erősen gondolkodom,
hogy az esedékes, újabb adag házisajtnak álljak neki, vagy csináljak,
desszertnek egy jó kis krumplinudlit, majd eldöntöm! A húsos kacsacsontból,
belsőségekből meg némi csirkeaprólékból, sok-sok zöldséggel készült, aranysárga
húsleves már este óta a hűtőben várakozik, a finom cérnametélttel együtt.
Szerénytelenség
nélkül mondhatom, hogy elégedett vagyok!
Így készült:
és a krumpli:
A nyers krumpli mögül kikandikál az almaszósz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése