Húsvéti kalács

Ma hajnalban, még az én rendhagyó mércémhez képest is szokatlanul korán, már alig negyed háromkor dobott ki az ágy, a teljes, békés kialudtság érzetével.

Békésen fogadtam, mi egyebet tehettem volna, bár tudom, hogy ez ilyenkor azzal a kockázattal jár, hogy sokkal gyorsabban fogy a cigaretta, ami aztán a békés lélegzés rovására megy, de mit volt mit tenni, éberebb voltam, mint a legéberebb éjjeli őr!

Olvasgattam, kávézgattam, cigiztem is annak rendje és módja szerint, mígnem eszembe ötlött, hogy ideje felhasználni ezt meg azt.

Hogy mit is?

Még a hozzám hasonlóan, végtelenül hiú egyedeknek is javára válhat, ha olykor beszámolnak kudarcaikról. Úgy jártam ugyanis, hogy tegnap sikerült annyira felverni a tejszínt, valami süteményhez, hogy igazi, békebeli, édes vaj lett belőle. Mi mást lehet tenni ilyenkor, mint sütni!

Éppen itt is van az ideje a húsvéti kalács sütésének, ezért aztán hajnalok hajnalán nekiláttam kelt-tésztát dagasztani. Már egy ízben bevallottam, hogy éppen akkortájt kaptam rá a kézi dagasztás örömeire, amikor Zsófi lányomtól ajándékba kaptam egy szinte ipari teljesítményű kever-masinát, amely habot ver, tésztát kever, dagaszt, de mindennél jobban felmelegíti az embert egy kései, márciusi hajnalon egy jó, kiadós dagasztás!

Alig fél óra alatt, a kézen leválaszthatatlan kesztyűt alkotó, ragacsos valami átlényegül a kézről is, a tál faláról is szépen, fényesen és selymesen elváló, egységes puha, de mégis tartással is rendelkező, rugalmas tésztává, amiben megkezdheti áldott tevékenységét az élesztő.

Alig fél óra alatt az én tésztám is szépen, a duplájára nőtt, az előírások és javallatok szerint.

Befonva, koszorúra formázva került vissza a kivajazott, prézlizett tortaformába, újabb fél óra kelésre. Ez a prézlizés a lisztezés helyett, a testvérem találmánya, de nagyon bevált nálam is, kezelhetőbb, és a vajon pirult prézli, kellemesen fokozza a kéreg ropogósságát is.

„Ölég formás lett” - ahogy Sanyi mondaná – úgyhogy tojással kenve, ment a sütőbe.

Jamie Oliver módszerével élve, amikor úgy véltem, hogy már megsült, megkopogtattam a tetejét, és kissé kiemelve a formából, az alját is, és miután kellemes mély hangon visszhangzott a koppantás, úgy döntöttem, hogy ez elkészült!

Most hűl a tálon, és amint ennek a végére értünk, kap egy nejlonfólia borítást, és irány a mélyhűtő, ahonnan majd csak a nagyszombati sonka mellé kerül elő, mert az én drágáim közül jó néhányan, édes, foszlós kaláccsal szeretik megenni a sós, füstölt, főtt sonkát. 

Egészségükre!

Alig lett csálé, de – tudjátok – mi az ilyen kis hibákkal érezzük úgy. hogy az csorba-csitri-csempe dolog igazán a miénk, senki másé!

Azért sütök Húsvétra mindig kerek kalácsot, mert majd tálaláskor, az – ezúttal egy üres konzervdobozzal előállított lyukba – egy üvegpohárba rakott, tavaszi virágcsokor kerül, ami mindaddig a legfeljebb öt percig, amíg csak nézzük az ételeket, szerintem igencsak szépen fog mutatni!