Most
már igencsak hosszú ideje nem írtam még csak egy betűt sem, mert olyannyira
sokkolt a húsvéti ajándékozás közeledése és az én súlyos késlekedésem, hogy
szinte megszakítás nélkül szabtam és varrogattam, hímeztem és gyöngyöztem, hogy
azok az apró, szimbolikus kedveskedések minden szerettem számára elkészüljenek.
Mindazokat,
akik azt hiszik, hogy a házi készítésű apróságokkal, ha időt egyáltalán nem, de
legalább pénzt megtakaríthat, nos, azokat kénytelen vagyok kiábrándítani. A
sors úgy hozta, hogy szinte minden alapanyagomból kifogytam, ezért rendeltem
színes filclapokat, vettem virág alakú, színesre festett fagombokat,
selyemszalagból készült, apró rózsákat, gyöngyöket, fém levélkéket, selyemszalagokat,
alkoholos filcet, meg még mit is?
Toronyórát
lánccal…
Még
szerencse, hogy a lánykorom óta gyűjtögetett-bővítgetett, folyvást pótolt hímzőfonal
készletem csak apró kiegészítésre szorult, és volt néhány horgolófonalam és
dekorgumi is készleten, de azért a hónap hátralévő része, igencsak spórolós
lesz, az már biztos!
Egy a szép, kézzel készített filcmunkáit a Facebook-on rendszeresen publikáló ismerős munkájából származott az alapötlet, idén nyulakat hoz majd a húsvéti nyúl, minő meglepetés! Nem szégyenkezem, hogy mások ötleteiből is merítek, mert én szigorúan csak a családom számára készítek bármit is, egy-egy kivétellel, mert olykor a barátaimnak is, ezért mindazoknak, akik eladásra hirdetik a munkáikat semmiképpen sem jelentek konkurenciát, meg ahány kéz, annyiféle eredmény, akár a főzésnél.
Szóval
készült 14 nyúl a kis-családoknak meg néhány barátnak.
Aztán
– persze – sorra jutottak eszembe még újabb és újabb távolabbi családtagok,
akikkel biztosan találkozunk, meg arra is gondoltam, hogy hátha még így is,
listát írva, kifelejthettem valakit, vagy csak éppen erre jár egy régen látott jóbarát,
ismerős, és olyan jó lenne, ha lenne kéznél valami apró kedvesség, ezért
készült 12 filctojás. Az is lehet, hogy ebből állítom össze az idei tojásfát,
amihez a barkát épp a napokban kaptam meg az egyik legkedvesebb szomszédasszonyomtól.
Aztán
elkészült az összes katica és béka, az amőbához, a testvérpárok ajándékához, a
tábla is, meg a malom táblája is, amihez a fakorongokat majd talán szerdán szállítják,
azokat még ki kell pingálni, vagy filccel bevonni, majd elválik, hogy melyik
mutat jobban.
Végül
a jelenleg legkisebb, Nati-baba számára gyártottam néhány dekorgumi állatkát,
mert ha jól saccolom, már ülhet a babakádban fürdetéskor, és a dekorgumi szépen
lebeg a vízben. Lehet elkapdosni, nem fröcsköl, nincs súlya, szóval azt hiszem,
jó játék.
Most
éppen kiürült kézzel üldögélek a gép mellett, és hangosan fel-felnevetek a
lányaim heccelődésén, amint egymással versengve, a leglehetetlenebb horgolt és
kötött ruhák, stólák, sálak és mellények képeivel bombáznak, hogy ha már
elkészültem, akkor ezt meg ezt csináljam meg nekik, de még Húsvétig! Amolyan „két-évig-se-lenne-kész-6-kiló
fonálból” apróságokkal bombáznak. Mi mással?
Majd
holnap, megint felmászkálok a létrával a beépített szekrény felső régióiba, és
lerámolom a bedobozolt, korábbi évekből származó, húsvéti dekorációkat,
válogatom, hogy idén mit használok fel, mit pihentetek, elővarázsolom és újra
vasalom a terítőket, függönyöket, ha már eldöntöttem, hogy idén milyen színű
lesz a Húsvét, gyanítom, hogy a szokásos sárga-fehér, de ki tudja? Hátha idén
máshoz szottyan kedvem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése