2018. március 18., vasárnap

Húsvét





Most már igencsak hosszú ideje nem írtam még csak egy betűt sem, mert olyannyira sokkolt a húsvéti ajándékozás közeledése és az én súlyos késlekedésem, hogy szinte megszakítás nélkül szabtam és varrogattam, hímeztem és gyöngyöztem, hogy azok az apró, szimbolikus kedveskedések minden szerettem számára elkészüljenek.

Mindazokat, akik azt hiszik, hogy a házi készítésű apróságokkal, ha időt egyáltalán nem, de legalább pénzt megtakaríthat, nos, azokat kénytelen vagyok kiábrándítani. A sors úgy hozta, hogy szinte minden alapanyagomból kifogytam, ezért rendeltem színes filclapokat, vettem virág alakú, színesre festett fagombokat, selyemszalagból készült, apró rózsákat, gyöngyöket, fém levélkéket, selyemszalagokat, alkoholos filcet, meg még mit is?


Toronyórát lánccal…

Még szerencse, hogy a lánykorom óta gyűjtögetett-bővítgetett, folyvást pótolt hímzőfonal készletem csak apró kiegészítésre szorult, és volt néhány horgolófonalam és dekorgumi is készleten, de azért a hónap hátralévő része, igencsak spórolós lesz, az már biztos!




Egy a szép, kézzel készített filcmunkáit a Facebook-on rendszeresen publikáló ismerős munkájából származott az alapötlet, idén nyulakat hoz majd a húsvéti nyúl, minő meglepetés! Nem szégyenkezem, hogy mások ötleteiből is merítek, mert én szigorúan csak a családom számára készítek bármit is, egy-egy kivétellel, mert olykor a barátaimnak is, ezért mindazoknak, akik eladásra hirdetik a munkáikat semmiképpen sem jelentek konkurenciát, meg ahány kéz, annyiféle eredmény, akár a főzésnél.

Szóval készült 14 nyúl a kis-családoknak meg néhány barátnak.




Aztán – persze – sorra jutottak eszembe még újabb és újabb távolabbi családtagok, akikkel biztosan találkozunk, meg arra is gondoltam, hogy hátha még így is, listát írva, kifelejthettem valakit, vagy csak éppen erre jár egy régen látott jóbarát, ismerős, és olyan jó lenne, ha lenne kéznél valami apró kedvesség, ezért készült 12 filctojás. Az is lehet, hogy ebből állítom össze az idei tojásfát, amihez a barkát épp a napokban kaptam meg az egyik legkedvesebb szomszédasszonyomtól.



Aztán elkészült az összes katica és béka, az amőbához, a testvérpárok ajándékához, a tábla is, meg a malom táblája is, amihez a fakorongokat majd talán szerdán szállítják, azokat még ki kell pingálni, vagy filccel bevonni, majd elválik, hogy melyik mutat jobban.



Végül a jelenleg legkisebb, Nati-baba számára gyártottam néhány dekorgumi állatkát, mert ha jól saccolom, már ülhet a babakádban fürdetéskor, és a dekorgumi szépen lebeg a vízben. Lehet elkapdosni, nem fröcsköl, nincs súlya, szóval azt hiszem, jó játék.



Most éppen kiürült kézzel üldögélek a gép mellett, és hangosan fel-felnevetek a lányaim heccelődésén, amint egymással versengve, a leglehetetlenebb horgolt és kötött ruhák, stólák, sálak és mellények képeivel bombáznak, hogy ha már elkészültem, akkor ezt meg ezt csináljam meg nekik, de még Húsvétig! Amolyan „két-évig-se-lenne-kész-6-kiló fonálból” apróságokkal bombáznak. Mi mással?

Majd holnap, megint felmászkálok a létrával a beépített szekrény felső régióiba, és lerámolom a bedobozolt, korábbi évekből származó, húsvéti dekorációkat, válogatom, hogy idén mit használok fel, mit pihentetek, elővarázsolom és újra vasalom a terítőket, függönyöket, ha már eldöntöttem, hogy idén milyen színű lesz a Húsvét, gyanítom, hogy a szokásos sárga-fehér, de ki tudja? Hátha idén máshoz szottyan kedvem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése