Névinánó

 

Alighanem a föld kerekén nincs olyan anya, és főképpen nincs olyan nagyanya, aki ne őrizgetné, mesélgetné, ismételgetné leszármazottjainak a beszéd tanulgatása közben ejtett-vétett elszólásait, elferdítéseit. Rendes famíliákban ezek a félre-mondott félszavacskák, ejtéshibák sorra-rendre beépülnek a mindennapi szóhasználatba, anekdoták építkeznek köréjük, színesítik és gazdagítják a családi-baráti legendárium tezauruszát, kincsestárát, és ez így van nagyon, de nagyon jól!

A mi családunknak mainapság Zita a legbőségesebb szállítónk ebben a műfajban! Egyrészt szépen gyűjti a klasszikus beszédhibákat, mint – személyemben – nagyanyjának, neki is gondja van az „r” hanggal, amit előszeretettel helyettesít, hol l-lel, hol j-vel, de megvan a saját ejtés-tévesztése is, mert a h =v, vagyis fehér = fevér, pohár = povár, és ezeket az elszólásait, ahogy illik, aztán mi is beillesztjük a saját beszélgetéseinkbe.

Kérünk, egy povár kólát, vagy egy fevér kendőt, megyünk Zita szép, fevér szobájába, iszunk egy feteke-kávét, és így tovább!

Zitánk másik sajátossága az, hogy a legváratlanabb időpontokban, a legkülönfélébb tevékenységek kellős közepén, egyszerre csak szépen kihúzza magát, és csengő, tiszta, meglepően dallamhű énekhangján rázendít valamilyen nótára, ráadásul két nyelven!

Magyarul, meg angolul, mert Zitánk egyszerűen elkötelezett rajongója az angol gyerekdaloknak, ráadásul – lehet minket megkövezni – telefonon, tableten, ipaden, mesterfokon csatlakozik a Youtube-ra és kikeresi a kedvenceit, aztán velük dalol tovább!

Mi persze azonnal csatlakozunk hozzá, javítgatjuk az angol szavait, és ha létezik az angol dalnak magyar változata, azonmód azt is elénekeljük, de az egyik esti fürdetésnél komoly gondot okozott Zitánk önképzése Zsófi-Maminak!

A harsányan eldalolt ének szövege, ugyanis így hangzott:

Névinánó viclóléd, viclóléd, viclóléd,

Névinánó viclóléd, nanananana!

Na, erre varrjál gombot!

A történet teljessége érdekében ide kívánkozik egy családi szokás ismerete is, ami nagyban ered a teljesen eltérő ébrenléti-alvási szokásainkból. Jómagam este kilenckor már használhatatlan vagyok, ülve aludnék el, ha nem húzódtam volna ágyba már fél-kilenc táján, némi olvasás, majd szunnyadás egészen három-négyig, amikor számomra elkezdődik a következő nap. Ezzel szemben az én drága lányaim este kilenc körül kezdik meg csak az igazi életet, addigra fekteti le Zsófi (jó esetben) a gyerekeket, addigra ér haza Sárka a kutyasétáltatásból, és talán már egyetlen aggódó szülő sem hívja fel, vagy üzenget fia-lánya aznapi legnagyobb gondjával-bajával kapcsolatban, szóval a lányaim akkor kezdenek élni, amikor én meg aludni.

Ennek aztán az a folyománya, hogy a telefonom a konyhában ütemesen pittyeg, jelzi az érkező üzeneteket, amit én félálomba merülve élvezettel könyvelek el, hogy akkor hajnalban, amikor mindenki más éppen a másik oldalára fordulva alszik tovább, mekkora vihogással fogom elolvasni a lányaim előző esti szóváltását, üzeneteit!

Hát éppen egy ilyen esti üzenetben jelent meg a névinánó, a kérdéssel, hogy na mi ez? Aztán jött a találgatás, végül a megfejtés: ez bizony nem más, mint a „Mary had a little lamb”szövegű, angol gyerekdal!

Azért ekkora elhallás már túlzás Zita csaknem három éves korához képest, gondoltam elsőre, és ez egészen addig ott bujkált a gondolataimban, amíg aztán meg nem hallgattuk azt a bizonyos felvételt, és lássatok csodát: azon, a héliumos emelt, gyorsított emberi hanghoz hasonló, gépi fejhangon hallgatva - amit ezúttal a kedves Youtube prezentált - valóban ez a szöveg hüvelyezhető ki a gyors énekből!

Hiába na, bíznunk kell a gyerekek hallásában, elvégre így tanulnak meg beszélni, most sem tévedett nagyot a mi apróságunk, az már egy másik kihívás, hogy miként fogjuk ezt kijavítani!

De addig is: bikicsunáj és névinádó!