Mostanában,
néhány napig, folyamatosan feltöltődhetem annak a hat szál virágnak a
szépségével, amelyek ott díszlenek a konyhai ablakom párkányán.
Tudom,
tudom, a saját életemet nehezítem meg, legalábbis a könnyű ablaknyitás
tekintetében azzal, hogy kirakodó felületként használom a párkányt, de inkább
használom a dupla-ablak másik szárnyát, minthogy lemondjak arról az élményről,
amely olvasás, vagy főzőcskézés közben, az ablak felé tekintve, a virágok látványa megörvendeztet a
tökéletesség egy-egy múló pillanatával.
A
mostani szív- és szemgyönyörködtetőm, három szál, narancsszínű tulipán, három, halványlila
írisz mellett.
Ha
néhány éve valaki azt mondta volna, hogy ezt a színpárosítást önként vállalom,
nem hittem volna neki, mert akkor még az európai konvencióknak inkább megfelelő,
mifelénk hagyományos színtársításokat preferáltam. Mostanában azonban, hogy már
boldogan viselem azt a bizonyos, jelképes, bíborszínű kalapot (helyette inkább
rózsaszín cipőt és pólót), ráadásul lelkes pártolója lettem, egy Facebook-os
oldalnak, a Bohem Style Every Where-nek, kitágult és szó szerint megszínesedett
a világom!
Ebbe,
az új világlátásba, minden további nélkül elfér, és jól megfér egymással, a
narancs-lila színpáros!
Pláne,
hogy most éppen kalocsai mintás terítőket vettem elő, és azokkal díszítettem a
konyhámat, mert mire is tartogassam? Jól esik a szép hímzés látványa, a színek
tobzódása, és egyébként is remekül mosható, ha véletlenül (mit véletlenül,
rendes, ismétlődő szokásomnak megfelelően) kiöntenék némi kávét, vagy egyebet.
Szóval,
most, ha éppen nem írok, vagy olvasok, vagy főzök, vagy tevékenykedem, akkor
gyönyörködöm, a vázámban alakuló, formálódó, növekedő kis csokor szépségében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése