Van egy pólóm

Van egy pólóm, lehet már közel 30 éves, akkoriban kezdtek a lányaim meglepni maguk vásárolta ruhaneművel, mintegy végkifejleteként, a generációk között, törvényszerűen bekövetkező, ízlésbeli különbségnek, és diszkrét figyelmeztetésképpen arra, hogy ideje, divatjamúlt szokásaimon változtatnom.

Ez a hajdanán ragyogó kék színekben pompázó, mostanára jobbadán szürkés pamutpóló, azóta is és immár halálomig (ha kiszolgál, vagy én kiszolgálok a póló végnapjáig), örökös kedvencem.

Nem csupán azért, mert az agyonmosott, elvékonyodott, selymesre kopott, pamut érintésénél a világon nincs kellemesebb, ebbe öltözve melegben és hidegben, nappal és éjjel, munka közben és pihenéskor, séta során és vásárláskor, akármikor, bármikor és bármeddig, frissnek, ölelgetettnek érzi magát az ember, nem szúr, nem irritál, nem szorít, nem késztet vakaródzásra, nem izzaszt, csak selymesen simogatja a bőrt, mint a torkot a minimum 12 éves, igazi jó whisky.

Persze, ennek a pólónak vannak fiatalabb utódai, téli, hosszú ujjú, nyári színesebb társai, de mindegyik megegyezik abban, hogy sok-sok mosáson estek át, és egyaránt kedves az érintésük, öröm a beléjük burkolódzás.

A társmentes életmód egyik vitathatatlan előnye, hogy az ember nagy szabadsággal viselhet ilyesfajta, agyonmosott, ősöreg, kopottas, avíttas ruhadarabokat, alhat bennük, nem kell emiatt szégyenkezni, vagy más, csinosabb, ám jóval kényelmetlenebb ruhadarabba öltözni.

Ezt a nevezetes pólót, azonban egészen más okból is szeretem, méghozzá a mintázata miatt.

Az egyenlő téglalapokban ugyanis a Föld ezerféle emberfajtájának portréja látható, minden egyik a maga nemzeti viseletében, ünnepi díszében. Sokszor úgy tűnik, hogy ebben a mintázatban, szinte nincs is ismétlődés, pedig van, csak éppen nem keresem! Nekem, így a legszebb! Ezerfélén, az eltérésekben is egységesen!

Nem csak egy kedvenc pólóm van, de Martin Luther Kinghez hasonlóan, egy dédelgetett álmom is van!

„Van egy álmom, hogy egy napon Georgia vöröslő dombjain az egykori rabszolgák és az egykori rabszolgatartók fiai le tudnak majd ülni a testvériség asztalához.” – álmodta MLK, alig több mint 50 éve, ma viszont, én meg a pólóm, együtt, arról álmodunk, hogy eljön majd az a világ is egyszer, amikor végre az egyik legnagyobb kincsünk, értékünk, ez a sokszínűségünk lesz! Büszkék leszünk erre, örömmel nézegetjük a másféleségeket, merítünk egymás értékeiből, boldogan ismerkedünk egymással, csillogó szemmel szemléljük a magunk és a mások értékeit!