Hajdanában,
már Apu halála után, de Anyu élete teljében, Anyu rákapott a katalógusokból
rendelésekre, mint ajándék és meglepetés-beszerzési csatornára.
Korábban,
finom élete volt, mert csak fel kellett sorolnia, hogy mi mindent szánt a
gyerekeinek, unokáinak, és Apu, a család világutazója, már januártól
teljesítette a kívánságokat, megtetézve a saját kútfejéből táplálkozó, egyéb
vásárlásokkal is, úgyhogy gazdag és érdekes ajándékok vártak mindenkire a
Kiscelli közből, ahol akkoriban a Szüleim éltek.
De
sajnos Apu, és vele együtt a gondtalan jólét, meghaltak, együtt, szépen, kézen fogva,
és a helyükbe lépett a spórolós, a megfontolt vásárolgatás, aminek egyetlen
járható útja Anyu számára, aki szíve szerint ki sem lépett volna a lakás
ajtaján, de ugye ennek ellen szólt a havonkénti, többszöri orvosi vizsgálat, ha
egyéb nem is, a házhoz rendelés lett.
Anyu
ezért jól rákapott mindenféle katalógus újságokra, ahonnan aztán szépnek, jónak
és roppant szükségesnek látszó javakat lehetett megrendelni, örült, akinek
sikerült valami hasznosat kapni, és az is mosolygott, akinek végképp semmi
szüksége nem volt arra a dologra, mert így kívánta a jó modor, mert a világért
se bántottuk volna meg Anyut, aki mint egy kisgyerek, roppant büszkeséggel, csillogó
szemmel vizslatta a reakciókat.
Az
aztán nagyobb gondot okozott, hogy Anyu évtizedekig számon tartotta, hogy
kinek, mikor mit ajándékozott, dísz-, vagy hasznos tárgyat, ruhát, papucsot,
sálat, kesztyűt, sapkát, kalapot, akármit, bármit, és ha kellő időközönként nem
látta használatban az ajándékát, akkor nem habozott szóvá tenni, hogy mi lett a
dologgal. Úgyhogy ha csak Anyu kedvéért is, és semmi, de semmi másért,
használtuk a javakat, hogy Anyu világát ne érje semmi sérelem.
Így
került a háztartásainkba mindenféle izzasztós, rázósan elektromos, tiszta
műanyag pulóver, lehetőleg valami mutatós, zsakard-mintával, elviselhetetlen
színek, rossz tapintású anyagok, de viseltük, mert nem akartunk Anyunak bánatot
okozni.
Egyszer,
amikor még nem tudtuk, hogy mivel is állunk szemben, történetesen éppen én
kaptam egy fehér, pléd-szerű anyagból készült nadrág-pulcsi szettet, amiben –
mert mindent fel is kellett azonmód próbálni - éppen úgy festettem, mint egy
fej nélküli jegesmedve.
Szegény
– mint kiderült idővel - termo anyagból készült szett éveket pihent a szekrény
egyik sarkában, időnként, becsületből kimostam, amikor már a hosszas
várakozásban a hajtások mentén szürkésen megtelepedett a por, aztán pihenhetett
tovább.
A
közelmúltban, egyszer éppen nem volt fűtés télvíz idején, mert valamelyik
emeleten kilyukadt a folyosói radiátor. A radiátor-cseréhez viszont le kellett
engedni a távhőszolgáltatás teljes melegvíz-állományát, és senkinek sem
ajánlom, hogy a saját bőrén tapasztalja meg, mennyire rövid idő is elégséges
ahhoz, hogy egy hőszigetelt panel-lakás úgy kihűljön, ahogy az egy barlangnak
is a becsületére válna.
Na,
akkor jött el a fehér termo-nadrág és pulcsi ideje, és mondhatom, hogy remek
szolgálatot tett! Kit érdekelt már az, hogy a sarki medve hízott, kora téli
állapotában egy slank manöken az emberhez képest, csak egy dolog számított,
ebben a hacukában nem fagyott meg az ember még akkor sem, ha – mint rendesen – a
konyhaablak nyitva volt, az időnkénti, egy-egy szál, elszívott cigaretta miatt.
Most, hogy megint riogatnak a még mostaninál is hidegebb várható időjárással,
már elő is készítettem a medve-jelmezt, hiába vége a farsangnak, ha ez így
folytatódik, én bizony beöltözöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése