Ettetek
már valamikor reteklevél-levest?
Mielőtt
elmesélném ezt a receptet, megosztanám Veletek, hogy meglepően sok
növényünknek, amelyeknek a gyökerét, gumóját fogyasztjuk, a levele éppen olyan
finom és ehető, mint a hagyományosan fogyasztott, egyéb része! Ilyen például a
karalábé is, amelynek friss, zsenge levélkéi, a töltött karalábéba beleaprítva
fokozzák a tejfölös habarással hozzáadott, savanykás ízt. Erről szegény anyósom
jut az eszembe, aki már férjhez menve, harmincas éveinek elején kezdett főzni
tanulni, és aki kérdezni, persze szégyenkezett volna, viszont elleste, hogy az
egyik szomszédnál, valami zöldes, csíkokra vágott levélféle is úszkál a töltött
karalábé levében. Kóstolót is kért, és ettől kezdve, némi sóskát is vásárolt,
ha ezt az ételt főzte, azt vágta csíkokra és tette az étel levébe.
Persze
így is jó volt, de fölösleges pazarlás volt ehhez még sóskát is vásárolni,
hiszen ott volt, adott volt a karalábé levele is.
Ugyancsak
ehető a cékla levele is. Akinek van kiskertje, és céklát is termel, az pontosan
tudja, hogy tavasszal a cékla egyelésekor, aranyos, apró, retek nagyságú
céklákat húzogatunk ki a sorból abban a reményben, hogy a meghagyott,
erőteljesebb növényekből aztán hatalmas terméseink nőnek őszidőre. Ezeket, a
kihúzogatott apróságokat érdemes héjastul, de levél nélkül megfőzni, meghámozva
némi cukorral, sóval, őrölt köménnyel ízesíteni, aztán a laskára vágott, zsenge
leveleket is hozzákeverve, némi joghurttal, vagy tejföllel, hízókúrások pedig
jó zsíros tejszínnel elkeverve, salátaként fogyaszthatják. Azon kívül, hogy
olyan szép, mint egy impresszionista festmény, a maga eper-rózsaszín, élénkzöld
és mélybordó árnyalataival, még irtó finom is, mondjuk vacsorára, hideg
sülttel, forró teával!
Nem
is gondoljuk, de éppen ennyire fogyasztható a retek levele, amit többnyire „kérem,
tépje le” instrukcióval, otthagyunk az árusoknál.
A
reteklevél leves úgy készül, hogy egy két nyert, hámozott krumplit karikákra
vágunk, karikára szeletelünk egy fej vöröshagymát, és a levelekkel együtt, sós
vízben megfőzzük. Gondos háziasszonyok, bármiféle alaplében is megfőzhetik
ezeket a zöldségeket, vagy a vízhez adhatunk egy leveskockát. Amikor elkészült,
akkor leturmixoljuk, és némi tejföllel, vagy tejszínnel elkevergetjük. A
krumpli és a hagyma kellő sűrűséget ad, a reteklevéltől pedig üde, tavaszi,
halványzöld lesz a levesünk.
Hát
igen, az aranyló húsleves sárgás színéhez, vagy a jóféle gulyások pirosságához szokott
szemünknek bizony furcsa a halványzöld leveske, ám ha pirított zsemlekockával,
és vékonyra gyalult, piros héjas retekkel az asztalra tesszük, egyszerre
szerzünk örömet a szemünknek és az ízlelésünknek is. Szívből ajánlom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése