A legszebb csokor

Aki akár csak egyszer járt már nálam, aki ismer, akár csak a legfelszínesebben is, aki olvassa szerény irományaimat, az mind tudja, hogy rabja vagyok a természetnek, és imádója minden virágzó növénynek a kórótól, a kutyatejtől, a pitypangtól, a viruló orchideáig, valamennyinek, válogatás nélkül!

A táskámban az esernyő és a zsebkendő mellett, állandó, ám rendhagyó kellék a metszőolló, amit hol sétáim során, hol valamelyik lányom, barátom vagy ismerősöm kertjében kapok elő, lemetélni egy-egy elhalt ágat, elvirágzott hajtást, szaporítható vesszőt.

Végtelen örömömet lelem minden csokorban, kösse azt a legkiválóbb virágkötő, vagy lelkes amatőr, a piac sarkán, de soha, semmilyen csokor nem versenyezhet azzal, amelyet az én éppen tíz éves fiú-unokám szed nekem, Marci kutyánk reggeli sétáltatás közben, a kerítések útszélek mentén nődögélő vadvirágokból, virágzó gyomnövényekből!

A mezei virágok gyűjtögetésének – szó szerint – immár évszázados a családi hagyománya, Hübner-nagyapám, aki hozzám hasonlóan, maga is hajnalban ébredő ember volt, gyakorta kelt sétára kora reggelente az óbudai lankákon, s mire a családja, Rábl-nagyanyám és lányai, későbbi édesanyám és keresztanyám felébredtek, egy nagy nyaláb mezei virággal gazdagította az otthonát.  

Apám is szerette a mezei virágokat, a neveiket tőle tanultam közös sétáink során. Máig is felismerem az ezerjófű, az ökörfark-kóró, a szamárkóró, a zsálya, a cickafark, a meténg, a bábakalács, a búzavirág, természetesen a pipacs, a szappanvirág, a szarkaláb, az útilapu, az útifű, és még megannyi más növény, virág levelét, virágát, termését, amelyeket Apával sétálva a ráckevei gátoladalon ismertem meg és soha nem felejtek el.

Aputól tanultam meg a rózsák (és a gyümölcsfák meg szőlő) helyes metszésnek szabályait, a virágkötő tanfolyam, amit több mint ötven évesen végeztem el, és aminek folytán virágkötő szakmunkássá váltam, már csak finomította a gyerekkorból hozott ismereteket.

Tanulmányoztam és máig is követem imitt-amott, a virágkötészet tendenciáit, élvezem az alkotásaikat, csodálom és szeretem a dísznövény-kertészet remekeit, de semmi az égadta égvilágon nem lehet szebb, Zalán csokránál, amit kutyasétáltatás közben a kerítések tövében, a kaszálatlan mezsgyéken szedegetett és nedves zsebkendőbe bugyolálva, mosolyogva és ragyogó szemmel adott át ! Köszönöm!