Egy tál dödölle

A mostani hétvégére kacsát terveztem sütni, már friss, idei vörös káposztából készült, párolt káposztával. A terv eddig a legnagyobb rendben is volt, ám a megszokott krumplis garnírungok egyikéhez sem volt igazán kedvem.

A krumplipüré csapnivaló újkrumpliból, mivel az jóval nedvdúsabb a téli krumplinál, és ezért az ebből készült krumplipüré hígabb, ízetlenebb, nem az igazi!

A hagymás-tört krumplival is hasonló a helyzet, nem szólva arról az el nem hanyagolható mellékkörülményről, hogy kosztos-társam, lányom Sárka nem igazán van oda érte, végszükségben ugyan megeszi, de ha tehetné, egy életre felejtené el.

A tepsiben sült újkrumpliból, vagy fűszeres szteak-burgonyából meg már nekem van elegem, annyiszor sütöttem, az újkrumplihoz fűződő, olthatatlan vonzalmam miatt, hogy most lett belőle elegem, de teljesen!

Na, és akkor eszembe villant, hogy mi lenne, ha dödöllét csinálnék a kacsasülthöz? Természetesen dödölléből sem készíthetem a legismertebb verziót, mert az is dinsztelt hagymával készül, de egy kicsit megbolondítva, más fűszerezéssel finom lesz, már érzem is a számban, a várható ízeket!

A kacsát, most a legegyszerűbben, csak sóval és majorannával fűszereztem, szép barnára és jó puhára sült!

A dödölléhez megfőztem sós vízben a lehámozott, felkockázott krumplit, majd a főzőleve kisebb részével lepaszíroztam, fehér borssal és szerecsendióval fűszereztem, és még azon forrón, annyi liszttel kavartam össze, hogy még közepesen lágy masszává álljon össze.

A masszát a kacsa zsírjába mártogatott nagykanalakkal jókora galuska nagyságúra formáztam, és egy tepsiben szépen lerakosgattam. A tetejét is alaposan megkentem kacsazsírral, és ropogósra sütöttem.

Meg is kóstoltam, azon frissiben, még forrón és mondhatom, hogy éppen olyan lett az íze, mint amilyennek elképzeltem! A pecsenye-zsírban is érezhető majoránna, a szerecsendió és a fehérbors remek harmóniában, enyhén csípős utóízzel egyszerűen remek! Szívből ajánlom!