Dínók

Ülök, nyitott ablak mellett a konyhában, és annyira szeretnék elszívni egy cigit, így reggeli után, de egyszerre robban be a konyhába Zita és Zalán! A cigit elnyomom, a sóhajomat is, a füstöt legyezgetem kifelé, és hallgatom, hogy szegény Zita megsebesült!

Azám, egy harcias dínó támadta meg, és éppen az egyik ujjacskájába törte bele a fogát! Azt most ki kell operálni, a sebet fertőtleníteni kell, be kell kötözni, el kell látni. Adnám is a fogót, meg a szikét, a képzeletbeli eszközöket, de Zita rám szól, hogy nem kell semmi, van minden a nappaliban, az asztalon, már csak egy papír-zsebkendőre volt szükség, és folytatódhatott a dínó-mentés!

Most már én is átestem egy dínó-támadáson, és Zita gyógyító műtétjén is, hanyatt fekve a dohányzó asztalon (rohadt kényelmetlen volt), még egy rákot is kioperált a doktornő egy másik ujjamból, szóval a világ ismét kerek, a dínókat megmentettük, elkábítva elköltöztettük egy biztonságos helyre, Zalán is elkészült a legutolsó, sokkoló fegyverével, teljes a felszerelés, a béke, és éljen az áldott szerepjáték!

Zalán, valahányszor nálam jár, fegyvereket készít a gondosan gyűjtögetett papírhengerekből. Ha bármilyen fólia, uzsonnás-zacskó, toalett-papír elfogyna, akkor a hengerkéjét egyezményes helyen gyűjtögetem, Zalán, meg minden létező ragasztó felhasználásával fegyvereket állít elő belőlük. Már elfogyott minden cellux, két tekercs szigetelő-szalag, most éppen az a speciális, kétoldalú ragasztószalag van soron, amit barkácsoláshoz szereztünk be hajdanán, de ki bánja!

A mai dínó-mánia azért tört ki, mert Zalán éppen tegnap nézte meg a (számára éppen) legutolsó Jurassic World filmet, és azóta, hol meséli, hol pedig – mint most – újra játssza egyedül, vagy mindenkit bevonva, a neki leginkább tetsző jeleneteket, meg azokat is, amiket a fantáziája még hozzátesz.

Ennek köszönhettem, hogy sikerült nyugodtan reggeliznem, meg tudtam ágyazni az összes ágyat, el tudtam mosogatni, és majdnem elszívtam egy cigarettát is, de már a róka is megmondta, hogy a világ nem tökéletes, majd később folytathatom azt a fránya cigarettát!

Zalán kutató elméje arra is ügyel, hogy Zita kellő felkészítést kapjon a tárgykörben, rutinosan üzembe helyezi a számítógépemet, és onnan oktatja Zitust a különféle dinoszauruszok jellemzőiről, tulajdonságairól, melyik növényevő és melyik ragadozó, melyik a valóban veszélyes és melyik csak a mesékben, képekkel, ábrákkal , tudományos alapossággal!

Zita éppen lakberendezőként lép fel, hurcolja a zsámolyokat, puffokat, párnákat, és a kérdésemre, hogy azt most hova viszed és főleg miért, egyetlen válasz jön, szó nélkül, mosolyogva rám csukja az ajtót, és szalad dínókat menteni, vagy operálni.

A mamija gyerekkorából megmaradt, műanyag dínót már együtt gyógyítgatjuk, az orrán szerzett sérülésekre „sebtapsz” kerül, mert lássuk be, sokkal rövidebb és kimondhatóbb így, mint az a szó, hogy sebtapasz!

Váratlanul rám förmed: maradj csöndben, most konceltálok! Ügyesen össze-szerkesztve a már ismert „koncert” szót, Zaza új szavával, amivel távol szeretné tartani a kishúgát a számítógéptől, amelyen éppen egy új játékban törekszik győzelemre, és összpontosítani szeretne. Aztán Zitám egész teremtett nap koncentál, vagy konceltál, ha eszik, ha ugrál, ha éppen csak valamit egyedül akar megoldani.

Van jobb dolog a világon, mint az unokákkal koncentálni és dínókat operálni?