Bessenyői Bandika és a Marsall-máj

Hajdanában, éppen munkába állásom időszakában, a 970-es évek leges-legelején, a jó sorsom a Külkereskedelmi Bankba vezérelt.

Írhattam volna úgy is, hogy pályakezdésem idején, ha akkor a leghalványabb sejtésem lett volna arról, hogy nem átok, ez a kényszer-munkakezdés, hanem áldás, ami aztán évtizedekre szeretett munkámmá, életpályámmá növi ki magát. De akkor bizony ezt keserves kényszernek éreztem, mert minden pontszámbeli megfelelés ellenére, hely hiányában nem vettek fel egyetemre, és mit volt mit tenni, dolgozni kellett menni.

Röpke egy hónapnyi teljes nihil és fal felé fordított írógép előtt ücsörgés után, végre betagoztak a Kooperációs Lebonyolítási Csoportba, éppen Bessenyői Bandika, csoportvezető keze alá. Bandi, apám-korú, akkor még kétgyerekes apa volt (később született egy harmadik baba is, a késői, második házasságból), ám mindenki bandikázta, amit apró, filigrán termetének köszönhetett, alig egy-két centivel magasodott fölém, noha én is, a magam 157 centijével, legfeljebb alulról közelítettem az akkori közép-kelet európai női magasság átlagát.

Egészen apró volt ez a csoport, Bandival együtt, összesen hárman voltunk, Rádi Ági, meg én voltunk a csapat, Bandi a főnök. Később Ági talált valami egyéb munkát, és a helyébe Viczkó Marika lépett, de három fő fölé soha nem nőtt a főképpen forgalom-nyilvántartással foglalkozó parányi csoport létszáma. Ezért aztán azt a nagyobbacska termet, aminek első felét, három egymáshoz tolt íróasztal formájában a mi csoportunk foglalta el, megosztottuk a Konstrukciós Főosztály Lebonyolítási csoportjával, amely – létszámát tekintve – még a mi kis csoportunknál is kisebb volt, Földmár Marcsi és Grúber Gabi alkották. Ja, igaz, volt egy csoportvezetőjük is, a nevéből csak annyira emlékszem, hogy valamilyen Kati volt, de a hölgy a mi szobánkból nyíló, belső szobában dolgozott, előttem van az arca, szép macskavágású szemei, júnói testalkata, és alkatához illő, parancsoló természete. (Ebben a belső szobában ült még a Konstrukciós Főosztály akkori két titánja, Tamás és Gábor is, meg egy idősebb úr, aki szakértői címével, rezzenetlen arccal nézett keresztül rajtunk, „kétkezi” adminisztrátorokon.)

Bandika imádta a hasát! Annyit evett és olyan jóízűen, mint egy aratómunkás, de semmi hatása nem volt rá, nem gömbölyödött (sajnos nem is nőtt), legfeljebb a bajsza helyén jelent meg egy-két verejték-csöpp egy-egy gyorsan bekanalazott, forró leves után.

Bandika, ismerte a környék valahány rejtett csodahelyét, ahol valami ismételhetetlen finomságot lehetett kapni, így rendes elfoglaltságunkká vált, tízórai idején leugrani a Madách-házak egy eldugott, belső udvarában lapuló lacikonyhára, ahol a világ legfinomabb flekkenjét, vagy sült máját lehetett rögtön a fortyogó olajból kikapva, friss, ropogós zsömlébe téve elfalatozgatni.

Aztán alig több mint egy-két éve leteltével átkerültem a bank egy mások területére, és a fiatalság kegyetlen hálátlanságával, Bandikával is visszazsugorodott a kapcsolatunk a köszönés szintjére.

Talán ez a flekken, vagy hirtelen sült máj képe jelent meg lelki szemeim előtt, amikor pénteki piac-járásom során remek borjúmájat vettem, és igen, Marsall-májat készítettem belőle!

Ez annyiban hasonlít a Bandikával eszegetett májra, hogy azt is borssal és pirospaprikával szórták meg a kisütés után, mint a Marsall májat, a kis füstölt-szalonna kakastaréjok pedig értelem-szerűen kívánkoztak a májszeletek tetejére.

Hát kérem szépen, kész vagyok! Hagymás-tört krumplit főztem a máj mellé, de – csak a játék kedvéért – kétféleképpen, a nagyobbik részét olajba mártott kanállal, jókora galuskákra szaggattam, és azokat megpirítottam a sütőben, ami pedig a tepsiből kimaradt, az hagyományosan kerülhet a májszeletek mellé.

Jóféle kovászos uborkával valami remek lesz!

A májnak egyébként két nagy ellensége van, az egyik, hogy túl vastagra szeletelés, vagy túl rövid sütögetés esetén nyers marad, és a tányéron, amikor már megennénk, kezd csordogálni belőle a vérre hajadzó lé, a másik viszont az, hogy túlsütjük, és kőkemény csizmatalp lesz az amúgy a szájban szétolvadó, finom, puha csemegéből. Jelentem, megúsztam! Elkerültem mindkét kelepcét, puha is lett, és nem maradt nyers! Remélem, hogy kosztos-társamnak is öröme lesz benne!