Az
egyszer teljesen biztos, hogy már írtam erről, és még csak meg sem ígérhetem,
hogy ez lesz az utolsó, mert szinte naponta bűvöl el és ad nekem (újra és újra)
végtelen erőt és energiát az a szépség, amivel a napfelkelte ajándékoz meg!
A
világ – még ebből a szempontból is –megoszlik, tagolódik, a napfelkelte, meg a
napnyugta imádók csoportjára, meg azokra, kik számára mindez tök közömbös, és még
ki tudja, biztos vannak, akik mindezt szívből unják, vagy kimondottan utálják,
de én a hajnalok szerelmese voltam, vagyok és leszek, és nem győzöm megköszönni
azt a csodát, amit egy-egy, a maihoz hasonlóan színes, változatos égi
színjátéktól kapok!
Mellékhatás:
mondtam már, hogy a helyesírás-ellenőrző szoftvereket mennyire utálom? Persze,
közismerten szeretem a hosszú mondatokat, szóban is gyakorta alkalmazom azokat,
de mit tegyek, ha ezek a gondolatok – az én fejemben – szorosan, elválaszthatatlanul
kapcsolódnak egymáshoz? Megjelenik a képernyőmön a kék aláhúzás, és alig győzöm
így, vagy úgy kiirtani, korrigálni, nem is szólva arról, hogy bizony igen
sokszor a helyesírási tanácsaival sem értek egyet, de segít, a szótárakban való
böngészés, utánjárás és végül a „felvétel a szótárba” funkció, ha minden kötél
szakad!
Visszakanyarodva
a ma hajnali élményeimhez, mellékelek három felvételt, amelyeket az én
szeretett „okos telefonommal” készítettem, tudván-tudva, hogy ezek az igazi
fényképezésnek, pusztán valami fejletlen és tökéletlen mutánsai, de azért
alkalmasak arra, hogy legalább érintőleg érzékeltessék azt a mesés látványt,
amiben ma (is) részem volt.
Szívből
kívánok Mindannyiótoknak színes, békés, szépséges, reményteli, új hajnalt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése