2018. július 7., szombat

Hazavárom a táborozót



 
Egészen pontosan, hazavárom az immár táboroztató tanár lányomat, már csak egyet alszunk, és vasárnap itthon kapja az ebédet!

A táborozó Sárka! Világ életében szerette a táborozást, azaz szerette volna, ha bírta volna! Minden áldott évben feliratkozott a nyári táborra, el is indult. Első nap még csak azt a telefont kaptuk, hogy a gyerek sír és hazavágyik. A legjobban akkor jártunk volna, ha el sem engedjük, de legalább már az első napon érte megyünk, ugyanis másnapra, menetrend-szerűen megérkezett a magas láz is, és akkor sovány-malac-vágtában szaladtunk a kis betegért, akinél – mire orvoshoz jutottunk – nagyítóval sem lehetett, egy fia tünetet sem fellelni.

De hiába volt minden tapasztalat, mindez sorra, rendre,
 évente megismétlődött. Most már legalább nem lázasodik be, viszont teljesen megértő mindazokkal a gyerekeivel, akik jönnének is, de azonnal mennének is vissza az otthonukba (idén csak két gyerek hívatta le a szüleit, pár nappal a táborzárás előtt, egész jó arány).

A táborban mindig remek ételeket kapnak, még roppant válogatós Sárka lányom szerint is ehető, sőt finom a kaja, de tudjátok, az otthoni ízeket (még ha a vicc beli, odaégett paprikás krumpliról legyen is szó, ami végre éppen olyan, mint a mama főztje) semmi sem pótolhatja igazán, pláne ha az táborozó anyja az egyik kedvenc ételt készíti el, fondorlatosan!

Úgy hogy, elkészítési sorrendben a fázisok a következők voltak:

·         gyöngyözik már a tyúkhúsleves,
·         elkészült a kacsamájas májgombóc, csak meg kell főzni, majd a levesben,
·         kész a hagymás-tört krumpli is,
·         a meggyszósz, és a meggyszósz kétfelé osztva,
·         és itt sorakoznak, és (remélem gyorsan) hűlnek az ételek, hogy mielőbb a hűtőbe tehessem a dobozokat!

A húslevesnek csak javára szolgál, ha egy napot áll a lassú főzést követően a hűtőben, még gazdagabbak lesznek az ízek. A hagymás-tört krumpli remekül melegíthető, ha tűzön melegszik, akkor ráadásul kap még egy kis pörk-réteget, amit én különösen szeretek. A májgombóc, egy kis levesben úszkálva vár a sorára, a világon semmi baja sem lesz a hűtőben. Az aldentére főzött csigatészta, egy csöppnyi olajjal megkeverve, csak azért, hogy össze ne tapadjon (amire a kifőtt tészta igencsak hajlamos), szép pörgős maradjon, szintén jól elvan a hűtőben, nem is szólva a meggyszószról, aminek kimondottan jót tesz ez a plusz egy nap, mert éppen ennyi idő alatt válik kellően selymessé, puding-szerű állagúvá, ahogy én szeretem, a családom pedig így szokta meg, még nem panaszkodtak erre.










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése