Egészen
pontosan, hazavárom az immár táboroztató tanár lányomat, már csak egyet alszunk,
és vasárnap itthon kapja az ebédet!
A
táborozó Sárka! Világ életében szerette a táborozást, azaz szerette volna, ha
bírta volna! Minden áldott évben feliratkozott a nyári táborra, el is indult.
Első nap még csak azt a telefont kaptuk, hogy a gyerek sír és hazavágyik. A
legjobban akkor jártunk volna, ha el sem engedjük, de legalább már az első
napon érte megyünk, ugyanis másnapra, menetrend-szerűen megérkezett a magas láz
is, és akkor sovány-malac-vágtában szaladtunk a kis betegért, akinél – mire orvoshoz
jutottunk – nagyítóval sem lehetett, egy fia tünetet sem fellelni.
De
hiába volt minden tapasztalat, mindez sorra, rendre,
évente megismétlődött. Most már legalább nem
lázasodik be, viszont teljesen megértő mindazokkal a gyerekeivel, akik jönnének
is, de azonnal mennének is vissza az otthonukba (idén csak két gyerek hívatta
le a szüleit, pár nappal a táborzárás előtt, egész jó arány).
A
táborban mindig remek ételeket kapnak, még roppant válogatós Sárka lányom
szerint is ehető, sőt finom a kaja, de tudjátok, az otthoni ízeket (még ha a vicc
beli, odaégett paprikás krumpliról legyen is szó, ami végre éppen olyan, mint a
mama főztje) semmi sem pótolhatja igazán, pláne ha az táborozó anyja az egyik
kedvenc ételt készíti el, fondorlatosan!
Úgy
hogy, elkészítési sorrendben a fázisok a következők voltak:
·
gyöngyözik
már a tyúkhúsleves,
·
elkészült
a kacsamájas májgombóc, csak meg kell főzni, majd a levesben,
·
kész
a hagymás-tört krumpli is,
·
a
meggyszósz, és a meggyszósz kétfelé osztva,
·
és
itt sorakoznak, és (remélem gyorsan) hűlnek az ételek, hogy mielőbb a hűtőbe
tehessem a dobozokat!
A
húslevesnek csak javára szolgál, ha egy napot áll a lassú főzést követően a
hűtőben, még gazdagabbak lesznek az ízek. A hagymás-tört krumpli remekül
melegíthető, ha tűzön melegszik, akkor ráadásul kap még egy kis pörk-réteget,
amit én különösen szeretek. A májgombóc, egy kis levesben úszkálva vár a
sorára, a világon semmi baja sem lesz a hűtőben. Az aldentére főzött
csigatészta, egy csöppnyi olajjal megkeverve, csak azért, hogy össze ne
tapadjon (amire a kifőtt tészta igencsak hajlamos), szép pörgős maradjon, szintén
jól elvan a hűtőben, nem is szólva a meggyszószról, aminek kimondottan jót tesz
ez a plusz egy nap, mert éppen ennyi idő alatt válik kellően selymessé,
puding-szerű állagúvá, ahogy én szeretem, a családom pedig így szokta meg, még
nem panaszkodtak erre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése