Annyi minden változik

Már a jó Demjén Ferenc is megmondta, annyi minden változik, nem biztos semmi sem, és tény, ami tény, percről percre változtatja meg a mindennapjainkat, meggyökeresedett szokásainkat ez az egyre hosszabb, átmeneti időszak.

Itt van, mondjuk az én esetem is. Szeretem a kis egyszemélyes lakásomat díszítgetni, parányi konyhámban például egymáshoz passzoló terítők, függönyök cserélődnek évszakhoz, ünnepekhez igazodóan, a koratavaszi krókuszos és primulás után a húsvéti, a pöttyösök után a szőttesek, a csipkebogyós után a gesztenyés-gombás, de mostanában pihennek a terítők és a függönyök.

Miért is?

Mert a percenként érkező impulzusok, az így tisztítsd, emígy fertőtlenítsd, ekként semlegesítsd, nem maradnak hatás nélkül, felértékelődnek a gyorsan tisztítható felületek, és a fenének sincs szüksége ilyenkor a kíméletet, vasalást igénylő terítőcskékre, majdcsak újra eljön ennek is az ideje!

Amikor még egy olyan egyszerű ténykedés, mint a kommunális szemét eljuttatása a kétajtónyira lévő szemétledobóig is, a következő lépésekből áll: gumikesztyű felvétele, mosható műanyag papucs húzása, ajtónyitás, a szemétledobó kinyitása kulccsal, szemét ledobása, visszazárás, séta haza, ajtócsukás könyökkel, gumikesztyű lemosása, az előszoba és a fürdőszoba laza áttörlése fertőtlenítő felmosóval, a papucs talpának lemosása, kézmosás. A gumikesztyűm nem eldobható fajta, hanem az a bizonyos, vastagabb gumiból készült, háztartási, takarító-kesztyű, ugyanis régen feladtam a meddő vadászatot a libamáj áron beszerezhető, egyszerhasználatosak után. Inkább fertőtlenítő lemosást kap az én jó sárga kesztyű-barátom, minden használat után.

Korábban az ember ezt elintézte egy lábtörléssel és szimpla kézmosással, de mainapság még abban sem lehet biztos az ember, hogy így, elég óvatosan járt-e el!

A mosogató alatt gyűjtögetett, kidobásra érett, papír és műanyag eljuttatása a földszinten sorjázó, sárga és középkék-tetejű szelektív gyűjtőkbe, már egy komplett kirándulással ér fel, s minthogy én nem tudok maszkot viselni, végképp képtelenség levegőt vennem arcmaszkban, többnyire Saci lányomra vár, hogy megszabadítson ezektől a halmoktól.

És akkor még szó sem esett, a postaláda kiürítés és a küldemények átvétele körüli bonyodalmakról!

Ki számol mostanság azzal, hogy a bennünket környező baktérium-flóra, szennyezettség, olyannyira hozzánk tartozik, mint a bőrünk, innen származnak azok a minden másodperces impulzusok, amelyek folyamatosan stimulálják, edzik, fejlesztik immunrendszerünket, most mindent lemosunk, fertőtlenítünk, hozzáérés mentesen pihentetünk, amíg el nem pusztulnak a felületükön esetleg megtapadt vírusok.

A lakáson belül mezítláb élek, hidegebb időben zokniban, ezért szeretem, ha a köves felületeken, a talpam alá simul egy jó kis szőnyeg. Így aztán a konyhában, az előszobában, a fürdőben eddig szőnyegeim voltak, de ezeket mostanában sorra rendre kimostam, összehajtogattam és elrejtettem a szekrények aljában, a köves felületeket egyszerű egy fertőtlenítős felmosóval áttörölni, mert ugyebár felértékelődnek a gyorsan tisztítható felületek. Lapuljanak csak egy darabig a szekrényben a szőnyegek, majd újra használatba kerülnek, majdcsak újra eljön ennek is az ideje!

Így kerültek szekrénybe az én szeretett, mexikói szőtteseim is, amiket – ha jól számolom – olyan negyedszázada hoztam haza egy mexikói piacról. Legendás hivatalos út volt ez annak idején, amikor Noémivel, később barátnőmmé vált, akkor megismert útitársammal és János kollégámmal egyszerűen ellógtunk a nyolcszázadik üzletember találkozóról, és csellengtünk egy hatalmasat, a tízmilliós főváros egyik kirakodó piacán. Noémi mindent meg akart vásárolni, ami tökéletesen szállíthatatlan repülőn, kétméteres átmérőjű sombrerot, méter hosszú, színes, húzott üvegből készült koktélkeverőket, jókora yucca-palántákat, végül azonban én szerettem bele ezekbe a mexikói szőttesekbe, és hurcoltam azokat hazáig, több átszállással, repülőről repülőre. Máig is örömmel nézegetem ezeket és érzem a bőrömön a mexikói nap, izzasztó melegét.

Végképp eltikkadva, egy sörre vágyódtunk, és ha már Mexikó, akkor Coronita Cerveza, kukoricasör dukált, üvegből, az üveg szájába tuszkolt, citrom-gerezden keresztül! János kollégánk ugyan hiányolta a poharat, a tortillát és sört áruló állóbüfében, melyet tisztasága alapján a „Becsali a kolerához” névvel tisztelt meg Noémi, de mi hamarost meggyőztük, hogy addig örüljön, amíg senki sem nyúl a gyári sterilizálású palackjához, akkor esetleg megúszhatja komolyabb fertőzés nélkül, és különben is, a Coronitát üvegből kell inni!

Ez a szegény Coronita Cerveza se hitte volna, hogy milyen baljós áthallásúvá válik világhírű neve 2020-ra!

Ahogy az én szeretett szőtteseim rémálmában sem fordult meg az, hogy szekrény mélyén kell majd meglapulniuk, ki tudja, meddig! Mert ugyebár felértékelődnek a gyorsan tisztítható felületek. Lapuljanak csak egy darabig a szekrényben a szőnyegek, majd újra használatba kerülnek, majdcsak újra eljön ennek is az ideje!

Remélem, mielőbb!