Orbitális eretnekség

Nincs rá más kifejezés! Orbitális eretnekségre készülök! Immár közel két hónapja, szinte totális izolációban élek-élünk. Hozzám Saci lányom, a házhoz szállítók – eléggé eltérő védőfelszereléssel, a teljesen fatalista, védekezés nélkülitől, a szakadt gumikesztyűstől, a teljes védőmaszkosig, a postás (totálisan felszerelve), a szomszédasszony (hol így, hol úgy), és egyszer Zsófi lányom látogatott el ebben az időszakban. Zsófi lányoméknál Peti-vőm tette ki a lábát a házból és környékéről egészen az elmúlt hétig, amikor – kétszer – Zsófi is útra kelt. Egyszer hozzám, szívet melengető meglepetéssel! (Persze azért útba ejtette a testvérét is, egy kis eper-ajándékkal, meg néhány percnyi közvetlen beszélgetéssel, nem video-chat-en keresztül.)

Nálunk ugye Saci a beszerző, meg kutyasétáltató, ő tartja a kapcsolatot a külvilággal, tőle érkeznek a hiányzó javak, az apró vagy nagyobb csokrocskák, de mindkét városunkban, Budapesten és Ürömön is, a hazatérés utáni átöltözés, ruhacsere, mosás, fürdés, a beszerzett javak fertőtlenítő-kendős tisztogatása, az elpakolást megelőző várakozás (pusztuljon a felületekről a vírus, magától) a rendes eljárás. Megpróbálunk egymásra, is magunkra is vigyázni.

De ezen a hétvégén, eldöntöttük, hogy egy rövid időre, csakis a kertben, színről-színre látni fogom a lányaimat és az unokáimat, meg Peti-vőmet is természetesen!

Már tegnap is tervezgettük, de végül elvetettük a találkát, a csaknem 100 km/órás szélre tekintettel, ami – lássuk be – egy parányit kényelmetlenné tette volna a felhőtlen időtöltést!

Ma már hajnalok hajnalán kidobott az ágy! Elképzelem, ahogy Zétény rám mosolyog, amint a videóbeszélgetések során annyiszor, beszélget velem, a maga gaó-hau nyelvén, ahogy Zalán instruálja a testvéreit, a maga igazi, nagytestvéres, féltő-óvó-rendszabályozó módján, Zita, amúgy félvállról megjegyzi, hogy már ötéves lett időközben, meg hogy megtanult kétkerekűzni, meg is mutatja, beszámol arról is, hogy már nem ér a popsijáig a haja, hanem csak a derekáig (ugyanis ennyit nőtt, ebben a rövidke két hónapban).

Vagy valami egészen mást mesélnek, szaladgálnak, derűsek és nyűgösek, meghatódunk és élvezzük egymás látványát! Ölelkeznünk még nem lehet, a gyerekek is tudják ezt, de végre, valahára látjuk egymást! Oda vagyok! Nagyon készülök!