Fáradt, őszi légy

Igazi, őszi időre ébredtem ma. Fátyolos, ködös, szürke az ég és a föld között minden, a bőrömön érzem azt a még csak permetnek sem nevezhető nedvességet, amit „ködszitálásnak” nevezünk méltán, hiszen valóban emlékeztet a szitált liszt utójának lassú, hömpölygő áramlására. Csak ez nedves, csontig hatolóan nyirkos, és nem igazán barátja a derűs gondolatoknak.

Már órák óta ott van az ablakom külső keretén, moccanás nélkül, egy nagy-nagy légy. Mi döglégynek hívjuk, és egyáltalán nem kedveljük.

Harsány zümmögése ez ideig minden gyerekünket megijesztette, egységesen, a „jaj, zümike” felkiáltással fakadtak sírva, és csapkodtak karjaikkal, ha megjelent, és mi is utálkozva kergettük el, csapkodtuk agyon, vagy fújkáltuk mindenféle szerekkel, nehogy valami kórságot hozzon a házhoz, vagy egy óvatlan pillanat alatt beköpje az éppen elől lévő húst.

Pedig rettentően igazságtalanok vagyunk velük! Ezek a legyek, a természet nagy takarítói közé tartoznak, nélkülük derékig járnánk az elhullott tetemek oszladozó nyálkáiban és régen kipusztultunk volna azoktól a járványoktól, amelyek ennek következtében irtották volna az emlősöket, és közöttük az embereket is. 

Persze takarító tevékenységük „mellékhatásaként” hurcolják magukkal szöszös-szőrős lábaikon, potrohukon a mindenféle bomlásterméket.

Ahogy ez az idén első, fáradt, őszi légy, átmeneti menedéket lelt az ablakkeretemen, szinte magam is érzem azt a bénaságot, amit ez a légy érezhet, a nedvességtől elnehezült, mozdíthatatlan hártyás szárnyai tehetetlenségét, azt a beletörődő várakozást, hogy hátha kisüt végre a még melengető, őszi nap, felszárítja végre a repülést akadályozó párát. (Már rózsaszín keleten az ég alja, vannak remények némi napfényre!) 

Nem nehéz ezt átérezni, melyikünk nem találkozott azzal az érzéssel, amikor "mázsás súly" nehezedik a lábainkra, vagy még egy csésze teát sem tudunk megemelni fájó karjainkkal?

Pedig olyan egyszerű lenne elkergetni ezt a legyet, éppen csak be kellene csukni, a bukóra nyitott ablakot, és annak a szele, riasztó hangja gondoskodna a légy elriasztásáról, de nem teszem.

Pihenj nyugodtan első őszi légy, társam a természetben!