Pritamin és Csajkovszkij

Az őszelő egyik aktuális feladata a sózott pritamin-paprika „befőzése”, azért idézőjelben, mert egy fia másodpercnyi főzésre sem kerül sor, hiszen a ledarált paprikát csak kilónként 20-25 deka sóval kell elkeverni, és már mehet is a befőttes üvegbe, a tetejére egy-két milliméter étolaj, és vidáman kitart a paprika, következő évi szezonjáig.

Esetemben darálásról sem eshet szó, mert ilyen eszközöm már régen nincs, szegény agyonhasznált botmixerem némi visongással és kiadós fröcsköléssel megbirkózik ezzel a feladattal is.

Erre az üdítő tevékenységre tegnap reggel került sor, és alig 500 forintnyi kiadással elkészült 6 üvegre való öröm, minden téli gulyás, pörkölt, paprikás leves, rizses-hús, na meg az itthon pácolt, sütésre készülő, fűszeres csirkeszárny (chillis, fokhagymás, borsos, olajos) pác-levébe is kerül belőle egy-egy jókora kanállal. Csak a sózással kell jobban vigyázni, mert ugye ez már kellően sós.

A ma hajnalban, miután a már elkészült pritamin-paprika üvegeire megrajzoltam a címkéket, eldöntöttem, hogy főzni fogok, illetve sütni, egy szép nagy darab disznócombot, fokhagymával, borssal, sóval, disznózsírban, hogy maradjon kenyérre kenhető pecsenyeszaft, ami jóféle savanyúsággal, teával remek vacsora lesz.

Reggelente a Bartók Rádióval főzünk együtt, és ma olyan ajándékot kaptam, amit nem is reméltem, Csajkovszkij Hegedőversenyét játszotta nekem Julia Fischer, valami pazarul. 

Miután ez az egyik kedvencem, nem a szokásos hangerőn, hanem annál jóval hangosabban hagytam, hogy áradjon a zene, sőt – miután senki nem járt arra – azt is megengedtem magamnak, hogy tititizzem, trararazzam a dallamot, ezt a kromatikusan építkező, feleselgető csodát, és közben bedagasztottam a sülthöz, a krumplis-fánk tésztáját. Kinyújtottam, kiszaggattam kicsi pogácsaszaggatóval, és hagytam egy órácskát kelni. 

E közben elkészült az esetes szilva kompót is, a mosógép is befejezte a mai dolgát (teregetés kizárólag alapos szellőztetés és némi zuhanyozás után).

Amikor véget ért a hegedűverseny, kikapcsoltam a rádiót és hosszasan úgy is maradt, nem fért volna el most több zene a lelkemben.

Most a munka nagyja mára elkészült, már csak olyasmivel fogok foglalkozni, amihez éppen kedvem van.

Na’ Kedveseim, ezek azok az élmények mostanában a számomra, amikre ezt mondhatjuk, hogy ez megfizethetetlen. A többire – mint tudjuk -  ott a Mastercard. :-D