Soha meg nem unható,
folyton változó képpel varázsolja csodavilággá napjaimat az ablakaimban
megmutatkozó égbolt.
A formák világa is
mesés, hol habos, fehér bárányfelhők, hol zömök, sötét bivalycsordák mozognak
láthatóan, lassan, vagy sebesen az ablakok egyik peremétől, a másikig.
Néha a vastag,
tömörnek és áttörhetetlennek mutatkozó, földön ülő felhők új hegyvonulatot
építenek a látható, két, három mögé, magasabbat, szeszélyesebbet mint a
valódi, földből nőtt hegyhátak.
Igazán azonban a
színek varázslatosak, olyan tónusok és eltúlzott, élénk színek kavarognak,
amelyek nemhogy versenyezhetnek, de vitathatatlanul győznek is a gyerekkorom,
szinte kéregetésnek ható házalással kenyeret kereső vándor-piktorainak
tájképein, vagy a mediterrán vidékeken (vagy bárhol másutt is) tonnaszámra
vásárolható üdvözlő-lapok túlszínezett fényképein.
Tegnap késő
alkonyatkor,
és ma hajnalban ezt ajándékozta nekem az égbolt:
A képek minőségéért elnézést kérek, de még csak tanulgatom a telefonos fényképezést. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése