Na, persze mikor?

Na, persze mikor máskor könyökölsz bele abba a frissen elkészített, tejes, édes, hosszú de legfőképpen jól megérdemelt kávé csészéjébe, mint amikor éppen leülnél, hogy egy kicsit megpihenj a hajnali főzés és a reggeli között.

Na, mikor ömlik szerteszét a lötty, mindenhova, a frissen felsöpört, felmosott konyhakőre, az előkészített cigarettával ékesített hamutartóba, végig az asztallap mögötti csempén, radiátoron, a székeken, naná, hogy akkor, amikor végre olvasnál egy kicsit és megpihennél.

Borul az egész lakáson átívelő, egységes szeptemberi dekoráció, a „szőlős”, de akkor sem vagy hajlandó áttérni az októberi, csipkebogyós, gombás, vadgesztenyés változatra, ha a fene fenét eszik!

Majd októberben! 

Meg hát nem is hiányzik most az a vasalás, lerámolás, előpakolás, ami egy ilyen dekoráció-cserével együtt jár!

Nincs más hátra, mint előre, aminek mennie kell, (nadrág, pulóver, zokni) az megy a mosásba, aminek várnia kell (terítők, szőnyegek, törlőkendők) az várakozik a következő körre a mosógépnél, és jön az átmeneti megoldás, ami legalább színben passzol, arra a szűk két hétre, ami az októberi díszítéshez még hátra van. 

Jut eszembe, addig be is kell gyűjtenünk a nagy csokor csipkebogyót, ami már kellően piros, nem csak félig érett, narancsos-zöldes, amilyeneket mostanában találtam, talán Zsófiék kertjében van egy ilyen bokor, ha jól emlékszem! 

Azért, előzetesben egy  csipkebogyós képet mellékelek!