2017. szeptember 4., hétfő

Zita beteg



A mi Zitánk lehet, hogy beteg lesz. Hőemelkedése van, Sárka szerint betegszaga is, lágy és kimondottan rossz szagú a kaksi, kicsit szörtyög az orra, néha köhög is. Persze mindez bőven elfér egy leghátsó rágófog áttörésekor várható tünetek között, úgyhogy az is lehet, hogy nem lesz beteg. Mit lehet ilyenkor egyebet tenni, mint várni, és Zsófit (az anyát) tehermentesíteni, amennyire lehet.

Nehéz feladat, mert minden gyerek, ha csak a legkisebb mértékben is maródi, az anyját akarja. Nyúzza, gyötri, csipkedi a nyakát, marcangolgatja a száját, lóg rajta és el nem hagyná ölelő karjait egy percre sem, hiába kell a nagyobbat foci edzésre vinni, hiába kell érte menni, leckéjét ellenőrizni, a másnapi tancuccot összerakni és a táskába gyömöszölni ceruza-hegyezés után, és még szó sem esett a táplálék-előállításról, a mosásról, teregetésről, a takarításról. A nagymamáknak és az elkötelezett nagynéniknek ilyenkor nem is lehet más programja, mint a helyszíni segítségnyújtás.

Mi is mentünk.

Zitánk örült nekünk, de azért egy kicsit sem lazított az anyjához bújásán. Már el is felejtettem, hogy milyen az, amikor az ember az almás fánk tésztáját kevergeti, sütögeti a fánkokat a forró olajon, kókuszzsíron, miközben fél karjában tartja a nyűgös, sírdogálós, csimpaszkodó, feszengő huszonkilós gyereket. Zsófi is majd elfelejti, mire annyi idős lesz, mint most én, de addig még évtizedek telnek el.
Zitánál a szeretet legfelső foka az, ha félbehagyva akár a legkedvesebb játékát is, odafut valakihez, átöleli a lábát, odabújik és közli, hogy imákok!

A családi „imákok” pontgyűjtő bajnokság abszolút győztese természetesen Zsófi, a Mami, a második helyezett vitathatatlanul Sárka, de tegnap, miközben Zsófinak próbáltam segíteni az első és gyors „elillanás” miatti, már második adag almás fánk tésztájához az almák hámozásában, lereszelésében, méricskélésében, egyszer csak átölelte a lábamat Zitánk, és elhangzott a bűvös kijelentés: „kis Mandika, imákok”.

Majd már el is tűnt, ment a dolgára, tett, vett, intézkedett, mint rendesen. 

Mondhatom, hogy egy nagymama pocsolyává olvasztásának, legalább egy havi energia átadásának, amivel a hegyeket el lehet elsimítani és a csillagokat le lehet hozni az égről, ez az igazi, bombabiztos módszere!

A testvéri szeretet talán az "imákok" fokozatnál is erősebb lehet!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése