Sibernagel Elíz, a dédanyám,
akinek az édesapjáról, Emil ükapáról már megemlékeztem, az első házasság második
gyermekeként jött a világra. Róla sajnos csak egy öregkori képet sikerült
szerezni, de a büszke fejtartás, az értelmes tekintet, azért elárul valamit a
karakteréről. Na, meg a szája két oldalán, az az elmélyült, keserű ránc, és a
szigorúan összeszorított száj is.
Hübner Rudolfhoz ment feleségül,
és 9 gyereke született, azonban ezek közül
ketten 10 éves koruk előtt meghaltak. Korán özvegyen maradt az élő 5 lányával
és 2 fiával (köztük a Nagyapám), nem is tudom, hogyan tudott gondoskodni róluk,
és felnevelni őket úgy, hogy minden lánya valamilyen végzettséggel
rendelkezett, tanítói, titkárnői, (persze a fiai is), és mindegyik lány
emancipált, öntudatos nő volt.
A családi hangulatot az tükrözi a
legjobban, hogy mindenkinek volt valamilyen becenece, Kiki, Ella, Macó, Culi,
Babcsi (a legkisebb lány). Anyám szerint a Kisnagymama nagyon finom asszony
volt, nagyon adott az etikettre, mindig az ebédlőben tálalt, Ráckevén őrzöm a
kobalt-arany szegélyű, Zsolnay étkészlete maradványait.
Leves, csak a porcelán levesestálban
kerülhetett az asztalra, még akkor is, ha üres rántottleves volt ebédre.
Ahogy én tudom, inkább a cifra
nyomorúság volt jellemző a család akkori anyagi helyzetére, Kisnagymama az
ugráló unokáját, Édesanyámat mindig úgy intette rendre, hogy vigyázz Pipikém,
itt minden olyan kényes! Valóban kényes volt a törött rugós aranyozott barokk
szalongarnitúra minden egyes széke (tanúsíthatom, Édesanyám örökölte, és a
törölgetésen kívül másra nemigen volt használható), a hajlított üvegű, intarziás
barokk vitrin minden egyes kis mütyűrkéje. Mindenre vigyázott, mindent
megőrzött.
Miközben ezt olvassa, Sárka
lányom epésen megjegyzi, hogy nem is tudja miért ismerős neki ez a megjegyzés,
hogy minden olyan kényes! Először nem is értem, mire utal, aztán esik le, hogy
Ráckeve tele van zsúfolva a család mindenféle régi bútoraival, Csollány Antónia
fekete tálalója előtt állnak Nagymamám régi ebédlőjének felújított, de
kényelmetlen székei, az ágyak recsegnek, és itt is minden olyan kényes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése