Apai ági régi emlékek

Most, hogy végeztem az anyai ági dédszüleim (néha ükapa, vagy dédnagynéni) általam ismert történetének leírásával, az Ausztriából származó Hübner Rudolf (állítólag a bárói család tagja), a felvidéki eredetű Silbernagel Elizabeth, valamint a (minden bizonnyal betelepített) sváb származású Rábl József és Csollán (vagy Csollány) Antónia, (akinek az ősapja Árpáddal érkezett a Vereckei Hágón keresztül) történetének leírásával, megpróbálok mindent összeszedni az apai dédszüleimről is.

Itt, a valahonnan délvidékről származó, de örmény eredetű Kändl család és az erdélyi származású Bodor família keveredik a szintén betelepített, Csepel-szigeti sváb, Faith, Feigl családokkal.

Ezért szoktam azt mondani, hogy az én családom klasszikus Kárpát-medencei keverék, ugyan az avarok, vagy szarmaták felkutatása még várat magára J !

A legrégebbi tárgyi emlékek az apai felmenőkről egy faragott bot, és egy pár tevecsengő, eltekintve a Ráckevén őrzött, öklömnyi, vas ágyúgolyótól, amit ki tudja melyik háború hagyott meg kevei kertünk földjében, de ezt azért szorosan nem tudom a családi legendák közé illeszteni.

A faragott botot azonban igen, családunk egy nem nevesített felmenője hagyta örökül, aki részt vett a Martinovits féle lázadásban, majd ennek jutalma gyanánt eltöltött jópár évet Kufstein várában, ott faragta az obligát sétapálcát. A bot legfelső figurája, a lovas, állítólag ő maga.

A tevecsengő Édesapám csodafiókjában lakott. Máig az orromban van a fiók semmivel össze nem téveszthető illata, pipadohány, vas, por, meg ki tudja még mi adták az alaparomát. a fiókban szerszámok, szögek, természetesen pipadohány collstok, csavarok voltak össze-vissza, volt benne egy csodaszép nagy csiszolt üveggolyó, tintásüveg, tollak, na és a tevecsengő.

Apa meséje szerint egy felmenőnk András báró, vagy gróf, nagy karriert csinált valahol keleten, és tőle származtak a csengők. Most a konyhaszekrényen lógnak, itthon Budapesten.

Amikor Sárka lányom államvizsgára készült bölcsészként magyar irodalomból, és cirka háromezer könyvet kellett elolvasnia, vagy felfrissíteni a korábbi olvasmányokat, akkor persze szimultán olvastunk, és esténként a teraszon, a lábunkat hidegvizes lavórba mártva megdiskuráltuk, hogy ki hol jár, és összegeztük amit kellett. Esküszöm, hogy valahol Jókai Mór írásai között találkoztam ennek a bizonyos András bárónak, vagy grófnak a történetével, és akkor úgy gondoltam, hogy megtaláltam az ősömet, és majd ennek alapján utánajárok, de azóta már azt sem tudom felkutatni, hogy hol is olvastam róla, az internet, nagy barátom, pedig eddig nem volt a segítségemre, lehet, hogy nem jól kerestem.