Gyászjelentés, vagy partecédula.
Minden családban van jónéhány, kidobni szégyenkezünk, megőrizni sokszor
értelmetlen, csak tengődnek, majd valahogy elemésztődnek.
Ahogy az emlékezetünk is. Egy átlagos ember három generációra tekint vissza, vagy rá, a sajátjára, a szüleiére és a nagyszülőkére. Ritka kivétel az, aki a dédszülőkre nézve is rendelkezik valamiféle ismerettel, az ükszülőkről már semmit sem tudunk, a szépszülőkre még van szavunk, de a visszamenő 6. generációra már szavunk sincs, és emlékeink sincsenek róluk.
Az egész írogatásba azért kezdtem
bele, mert a következő generáció tagjai már sokszor kérték (persze nem tőlem,
hanem az elődeimtől), hogy írják le az emlékeiket, és persze ők tervezgették is
ezt (Apu is, testvére Ili néni is), de legjobb tudásom szerint ez a terv, terv
is maradt. Apu belekezdett, de alig egy bő oldal után abba is hagyta, noha ő is
író ember volt, az édesapja is, én is, persze – mindezideig – szigorúan az
íróasztal fiókjának készültek a művek. A férfi felmenőim fő műfaja a vers volt,
bár Nagyapám írt novellát, kisregényt, egyik-másik akár amerikai sci-fi alapja
is lehetne, meg szakácskönyvet, dalgyűjteményt (Bartókkal kószált népdalokat
gyűjteni), sakkfeladványokat, matematikai feladatokat (még 60-70 évesen is megoldotta
szórakozásból a „kis Gräse” matemetikai feladványait). Velem is levelezett, ő
sakkfeladványokat küldött, én darázsderekú tündérlányokról rajzokat, de ez egy
másik történet.
A kezembe akadt Feigl Mária
ükanyám gyászjelentése.
Elnézegettem a neveket és a
következőkre jutottam:
Faith János feleségeként, 81 éves
korában halt meg, három felnőtt gyereket hagyva maga után, a dédanyámat, Bodor
Márkusné, Faith Teréziát, Józsefet és Ágostont. Ez utóbbi kettőről nem is
hallottam.
Azt tudtam, hogy minden Faith
rokonom, de azt, hogy minden Feigl is, na azt nem!
Ahogy bogozom a gyászjelentést,
látom, hogy Faith József megnősült, felesége Bredák Erzsébet lett, és született
egy fiúk, Faith József (a francba ezzel, hogy a gyerek örökli az apja-anyja
keresztnevét, így alig lehet áttekinteni, hogy ki melyik generációhoz
tartozik). ő vehette feleségül Gyurcsik Máriát, és talán innen származott
Gyurcsik Jucika.
Nagyon úgy tűnik, hogy Ágoston
nem nősült meg (szerencsémre).
Terézia férjhezment Szeltner
Antalhoz. Ajjaj, akkor ő az a Teréz néni, aki 120 kilósan, állandóan mozgó
műfogsorral, rekedt hanggal, isteni palacsintákat sütött, csak az volt a baj,
hogy ő baracklekvárral adta, míg pesti nagymamám finom, fojtogatós, túrós
palacsintával tartott jól.
A férje, Anti bácsi jókora magas,
vékony inas-izmos, fehér bajszos ember volt, voltak lovai, azokat imádtam, a
ritka rúgós Baba lova lába alatt találtak rám (3-4 évesen), amikor Apám, a
harmadik kupica házipálinka hatására, már elfelejtkezett rólam
Teréz néni halálát követően Anti
bácsi botrányt okozott, mert 80 évesen megcsipkodta-fogdosta a 40 éves,
takarításra szegődött asszonyka farát, amit igencsak nehezményezett a
férje-ura.
Anti bácsi szájából soha nem
hiányzott a hosszúszárú pipája.
Két gyerekük volt, Antika és
Józsika. Józsika sajnos szellemi fogyatékos volt, lassan gondolkodó, rosszul
artikuláló, erős, izmos fiatalember lett belőle, hamar, alig negyven évesen
halt meg, ha jól emlékszem. Én gyerekként írtóra féltem tőle, pedig teljesen
ártalmatlan volt, csak mogorva.
Antikából viszont Ráckeve
jellegzetes férfija lett, nem nőtt magasra, mint az apja és az öccse, viszont
gyönyörű, ferdevágású, kún szemét örökölte az összes leszármazottja, nézzétek
csak meg a ráckevei Szeltnereket! Kovács lett belőle, Apám egyik kedvenc
unokatestvére volt.
Bekúszik a képbe Faith Júlia, Gyurcsik
Károly felesége. Ki lehetett? Hacsak nem egy sógornő, a Faith János nevű férje
testvérhúga, vagy egy másik lehetőség, hogy Faith Józsefné feleségének, Gyurcsik
Máriának a fiútestvére, Károly, feleségül vett egy távolabbi rokon Faith lányt,
Júliát, de ezt se tudja már senki kibogozni, Gyurcsik Jucika akár az ő gyerekük
is lehet. Mindenestre a Gyurcsikok és Faithok össze-vissza házasodtak!
Aztán persze itt vannak Bodor
Mária és Kändl János, az én nagyszüleim, gyerekeik Mariska (Baba néni), Ilonka
(Ili néni), Béluska (az Édesapám) és Évike, az utolsó élő rokon, akivel nem tartom,
és nem is akarom tartani a kapcsolatot.
Bodor István és felesége Nagy
Ilona, a négy Bodor testvér egyike volt István, már nem ismertem, viszont
Ilonka nénit igen. Korán özvegyen maradt. A család bolondnak tartotta, mindig
kendőben járt, meseszép, görög ikonokat idéző arca sosem húzódott mosolyra,
mindig mezítláb járt, amit a rátarti rokonság rettentően zokon vett, művelte a
földjeit, taníttatta fiát, Lacikát, és otthon nyitott ajtók mellet lógott a
szoba falán, Paál László egy festménye, legnagyobb gyerekkori irígységemre. Gyönyörű
volt.
Hanem a fiúk, Bodor Laci bácsi,
az aztán egy különleges alak lett! Feleségül vette Gizikét, aki gyönyörű,
fekete zsidóasszony volt, egy korábbi házassággal, és két vagy három
fiúgyerekkel, és akitől két gyereke, Cicu és Lacika származtak. Laci bácsi
ritka erőszakos, rabiátus ember volt, Cicu máig dadog.
Ahogy élt, úgy halt meg. Volt a Dunaparton,
egy öreg, nádfedeles parasztháza, azt kezdte első nyugdíjas évében felújítani.
Lefektette az új padlót, majd lelakkozta, hiába mondták Katonáék (Katona Klári
szülei), hogy aludjon náluk, mint jóbarátoknál, mégis inkább otthon maradt. A
másik szobába ment aludni, az ajtót becsukta, és a réseket betömködte
újságpapírral. az ablakréseket is. Talán ez volt a baj, mert reggel arra
ébredt, hogy meghalt.
A gyászjelentés végső tanulsága
az a számomra, hogy kedves Gyurcsikok, Bredákok, Szeltnerek, Faigl és Faith
család, a rokonaim vagytok, ha tetszik, ha nem, szeretlek benneteket
ismeretlenül is, millió ölelés: M
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése