Apai dédszüleim: Idősebb Kändl János és Dollenz Mária

A nagyapai dédszüleimről az égadta világon semmit sem tudok. Amúgy Édesapám volt a családi legendák egyik legfőbb őrzője, mégsem mesélt róluk soha semmit, azon kívül, hogy valahol a délvidéken, talán Bácska-megyében éltek, nagypolgári életet. Dédapám valamilyen gazdasági szakember volt, főadótiszt, vagy ilyesmi.

Egyetlen levelét idézte olykor Édesapám, amit a fiának, Nagyapámnak írt, és amely így szólt:

„Maga fiam János meg nem menjen a börzére, mert maga ahhoz nem ért!” Jelzem, ehhez még én is tartottam magam, s noha életem nagyobb fejezetét éltem le bankárként, egészen bankelnökségig vitte föl az Isten a dolgomat, de a tőzsdei ügyletekhez sohasem értettem.

E szerint a családon belül kötelező volt a magázódás, és nem csak „felfelé”, mármint hogy a gyerekek magázták a szüleiket, de „lefelé” is, a szülők is magázták gyerekeiket.

Furcsa módon Nagyapám sem említette soha a családját, pedig amúgy beszédes, mesélő ember volt. Nincs történet nagybácsik, nagynénik felkereséséről sem, az én életemben sem tartotta Nagyapám a kapcsolatot testvéreivel, ha még éltek, ami igencsak esélyes, hiszen Nagyapám volt a legidősebb testvér.

Amiről viszont mindig és mindenki nagy szeretettel és sok történettel emlékezett meg a család, az a hajniki és kiskürtösi Bobor családhoz, és a Nagyapámmal egy generációhoz tartozó unokatestvérről, Hajniky Béla bácsiról (Ili néni keresztapjáról). Hajniky Béla bácsi rendőr főkapitány volt, először Bácska-megye, utóbb Veszprém város rendőrségének élén, majd – mint nagy túlélő-művész – a Várpalotai kórházban lett portás.

Ezen a vonalon állunk rokonságban az aradi vértanú Kiss Ernővel, de ez egy másik történet.

Egy képet őrzök a dédszülőkről, és gyerekeikről. Nagyapám a képen középen áll, (holtáig) dús hajjal, kis bajusszal. Előtte ül ükanyám, de az ő nevét már nem őrzi az emlékezet. Nagyapám testvérei: Gyula, Sándor, Mária (Vörösné lett belőle), Ella, Rózsi, Ilona. Egyik testvérnek sem volt leszármazottja, Édesapámnak nem voltak apai ágról unokatestvérei.

Gyanítom, hogy valami családi viszálykodás állhat annak hátterében, hogy ennyire nem maradt fenn történet róluk, vagy lehet, hogy csak beszippantotta az anyai család Nagyapámékat, vagy ki tudja, hogy a nemesi származású rokonokkal is rendelkező, nagypolgári Kändl család nem tartotta-e rangján alulinak, hogy Nagyapám a szép, ám mégiscsak paraszti, gazdálkodói családból származó Bodor Mariskát vette feleségül. Már sosem fogjuk megtudni.

A képet nézegetve hálát adok a sorsnak a gének kedvező játékáért, mert a dédanyám arcvonásait nem vettem volna ajándéknak a lányaim esetében J !

Édesapám hadifogoly-naplójában felsorolja a rokonait, talán azért, hogy legyen egy lista az értesíthető személyekről, ebben szerepel egy Dollenz Géza is, aki talán nagyanyai nagybácsi , és aki valamilyen uradalomban az erdők főfelügyelője volt.