Bólogató jegenyék

Korábbi otthonaimban, sőt a ráckevei öreg házban is, volt kültéri hőmérő, csukott ajtó, ablak mellett is jól látható helyen, és semmi gondot sem okozott, hajnalonta eldönteni, hogy mit is vegyen föl az ember lánya, ha nem akar megfagyni, megfőni, kényelmetlenkedni.

Az is egyszerű volt, hogy csak ki kellett lépni a teraszra, udvarba, és az ember máris a saját bőrén tapasztalta az aznapi hőmérsékletet.

A 8. emeleten azonban nem ennyire egyszerű a helyzet, még egy külső hőmérőt sem merek felszereltetni, mert egyrészt a betonra szerelés nem egyszerű feladat, másrészt itt a szél is sokkal erősebb, és a nyolcadikról leeső hőmérő, valóságos gyilkos fegyverként ér le a talajszintre, így nem kockáztatok.

Persze itt is kinyithatom a beépített erkély ablakát, hogy a bőrömön teszteljem a hőt, vagy hiányát, de a nyugatra néző erkélyablak, amely csak délutánonként kap napfényt, mindig egy kicsit (vagy nagyon) hűvösebbnek mutatja a hőmérsékletet, a valósnál.

Ne is említsük az északra tájolt konyha-ablakot, mint megfigyelési pontot, amely egyébként nyaranta remek hűtőfelülete a lakásnak.

Szoktam leskelődni, a Lidl felé, ahol már 7 órától meglehetős a mozgás, hogy mit viselnek az utcán járók, de többnyire heterogén az eredmény, szandáltól csizmáig, kabáttól rövid ujjas pólóig bármit viselnek az arra járók. Nem is szólva arról, hogy én, mint afféle „madár-ember” (madarakkal alszom el, és madarakkal ébredek, többnyire 4 óra tájékán), már jóval 7 előtt szeretném tudni, mit vegyek fel a kora reggeli bevásárlásaimhoz.

Két bomba biztos módszer alakult ki, ebben az új otthonomban. Az egyik, a külső hőmérséklet dolgában ad eligazítást, de csak fűtési szezonban. A lakás minden helyiségében a falak mentén futnak a távfűtés csövei a körponti csövektől, a radiátorokig. Az ilyen panel-programos, egyedi mérős házakban van egy külső hőérzékelő, ez szabályozza a távfűtéshez a házba beérkező meleg víz mennyiségét, és a lakáson belüli csövek hőmérsékletéből, langyos, vagy éppen csuda meleg, pontosan következtetni lehet arra, hogy kint milyen az idő.

A másik támpontot pedig a konyhaablakomból jól látszó jegenyék adják. Ha méltóságteljes lomhasággal mozognak, akkor közepes a szél, ha ennél gyorsabban, akkor még ha esik is, felesleges az esernyővel kísérletezni.

Persze megnézhetném a neten is, de mennyivel élvezetesebb szemlélgetni a bólogató jegenyéket! :-)

Ahogy végeztem az itt leírtakkal, kimentem egy cigarettára, és a boldog tulajdonos, megszokott mozdulatával megfogtam a fűtéscsövet a konyhában. Jég hideg volt. További ellenőrzések, minden cső, radiátor hideg volt, mint a fagy.

Felhívtam a mi drága Ildi gondnokunkat, aki sajnálkozva mondta, hogy épp most cseréltet radiátort egy új lakó az ötödiken, ezért minden a feletti emeleten leeresztették a fűtővizet, de meg is vígasztalt, hogy ha minden jól megy, még ma lesz fűtés. Ildi is most tudta meg a dolgot, ezért nem volt ideje kiírni a faliújságra a figyelmeztetést.

Hát a csuda vigye el az ilyen új szomszédot! Semmi jólneveltség? Kedvem lenne tudatni vele, hogy az olyan átépítést, szerelést, javítást, ami másokat is érint, illik időben tudatni az érintettekkel, de tartok attól, hogy aki ennyire csak saját magával törődik, annak fölösleges minden figyelmeztetés, sajnos lepereg.