Játék a szavakkal

Nem is tudom eldönteni, hogy Édesapám hagyta-e rám, vagy Sárka lányomtól tanultam, de tény, ami tény, roppant módon szeretek játszani a szavakkal.

Apu azért gyanús, mert egyik kedves időtöltése volt mindenféle nyelvi játékok, nyelvtörők, viccek kiötlése, de legalábbis megjegyzése és továbbadása. Csak egy példa:

Tegnapelőtt dárvédtemén hármasület,

tegnap dárvédtél te kettesület,

ma dárvéd ő egyesület.

Imádott, a saját megnevezése szerint, protest song-okat költeni a legrémesebb helyzetekben is, például egy daganat-gyanús időszakában énekelgette nagy somolyogva, hogy

Prednisolon, Prednisolon, hű de finom,

oszlatja a, oszlatja a daganatom!

Sárka lányom úgy tanítja az erre csöppet sem fogékony felsősöket a nyelvtanra, hogy mindenféle, folytatásos képregényt rajzol a táblára, és a szereplők szövegfelhőjébe írja a nyelvtani formulát, szerkezetet, amit éppen tanít, nyilakkal, ábrákkal jelzi az összefüggéseket.

Egyszer (két iskolával korábban) egy tanítványa blogot nyitott, és folytatásban tudósított Saci néni óráiról.

Zalán unokám igazán nagyon választékosan fejezi ki magát, jól beszél, jól olvas (szeret is olvasni), szerencsénkre nem ment kárba a millió mese, olvasás, beszélgetés.

Zitánk – ha így folytatja – valószínűleg szintén a helyesen és szépen beszélők közé fog tartozni, már most is nagy rajongója a könyveknek, imádni valóak Zsófi lányommal, amint együtt olvasnak, bökdösik a képeket.

Én meg, afféle nem „rendes” nagymamaként, újabban nyelvi trükkökkel bombázom szegény Zalánt.

Az első feladata az volt, hogy az intarziában elrejtett nevét találja meg (persze a szüleiét, és Zitáét is).

Ez volt a feladvány:

Késő bánat

AkkOR BÁNja igazán,

hogy messze jár aZ A LÁNy,

amikor már igazán

végleg eltűnt a leány!

Eltűnő játékok

Kedvenc babám Rozi,

velem jön mosdani,

együtt reggelizünk,

mesét ketten nézünk.

Akkor sírok nagyon,

akkOR BÁNom nagyon,

ha elveszik netán

és igaZI TAlány,

hova lett a babám!

Zalánnak segítségre volt végül szüksége, Sárka, megfelelő hangsúlyozással, kiemeléssel, rávezette a fiatal versenyzőt a megoldásra.

A mostani feladat, az anagrammába rejtett neveik meglelése.

Két barát elhatározta, hogy levágják a füvet a kertben, mert már irtó nagyra megnőtt. Elő is vették a fűnyírót, bedugták a konnektorba, és megindult a munka. Az egyikük tologatta a gépet, a másikuk tartott a kezében a villanyvezetéket. Ám akinek csak a vezetéket kellett fognia, elunta a dolgot, és elábrándozott, a vezeték, meg lassan kicsúszott a kezéből. Arra riadt föl álmodozásából, hogy a barátja rákiabál: Tartsd már azt a vezetéket, különben elvágnám, és még a végén LÁBON RÁZNA!

Liza és Rozi jó barátnők voltak. Gyakran játszottak együtt, babáztak, főzőcskéztek, könyveket néztek. Egyszer azonban hajba kaptak valami butaságon, és sehogy sem tudtak megegyezni. Először Liza húzta meg a másik kislány haját, aztán Rozi lökött egyet a barátnőjén, és ment az adok-kapok, a jó ízű játék helyett. Végül Rozi elunta, és jó hangosan kiabálni kezdett: Mami! Nem játszom tovább! Engem A ROZI BÁNT!

Kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz kedve belefogni és mikor készül el a megfejtéssel.

Most azon töröm a fejem, hogy mi legyen a következő feladvány. Sajnos a keresztrejtvényről lemaradtam, mert már az iskolában kap ilyen házi feladatot, úgyhogy erősen hajlok arra, hogy a képrejtvények felé indulok tovább.

Majd még töröm a fejem!

Búcsúzóul egy-egy kép, az én két szívem csücskéről.

Zaza, a vadonatúj szemüvegével:

 

Zitám, amint elmélyülten mesét néz: