Annyi minden
történik! Kezdve azzal, hogy lassan telehold van, és kedvenc égitestem ilyenkor
már hajnali 2 óra táján, teljes terjedelemben bevilágítja az én kis
hálószobámat, ezzel mindenféle, roppant kalandos álmokat varázsol az elmémbe.
Ma például azt álmodtam, hogy Zsófi lányomnak iker-lányai születtek, akik –
csodák csodájára alig voltak nagyobbak, mint a most éppen két éves Zita unokám.
Isten éltesse!
Valakinek a nagy,
közös, frissen épült házát éltettük, vagy a húgomét, vagy a Zsófiékét, (ők a
családban a nagy lakás-változtatók J),
mi –talán Sárka volt álmomban a másik felem a „mi-„ben – egy párkány mellett
álltunk, és letekintettünk a füves, ligetes, közös kertre, ahol a napfényes,
kora-reggelben, Zsófi játszott az egyik iker-lánykával. A kislány, narancssárga,
rövid ujjas body-jában, életteli és vidám volt. A másik kislány, ki tudja merre
járt, aludt, Zsófi szerint alighanem az Apjával. Az azonban álmomban is biztos
volt, hogy az ő body-ja türkizkék.
Valahogy lekeveredtem
a ligetes részbe. Közösen játszottunk egy sort, majd elvonultam zuhanyozni, de
sajna a törülközőmet a saját lakrészemben hagytam. Kiabáltam, hogy valaki
hozzon törülközőt, mire megjelent az én jó uram, aki nekem volt, és a saját,
alig-használt, még nyirkos törülközőjét próbálta meg átpréselni a fürdőszoba-ajtó,
beriglizett, ám általa kifeszegetett résén, amivel végül zárhatatlanná vált az
ajtó.
Erre ébredtem.
Hajnal kettőkor. Ugyanazzal a zsigeri és friss haraggal, amit olyan gyakran ért
el nálam az én jó uram. Azzal a haraggal, amit csak táplált, a kimondatlan
gondolatok ereje. Hogy mi a fenéért kell egy frissen épült ház akármelyik
ajtaját, erőfitogtatással feszegetni, hogy aztán a javítás, helyreállítás költsége
szinte nagyobb legyen, mint amibe a dolog eredetileg került, miért kell réseken
keresztül akármit-bármit átpréselni, de legfőképp miért kell nekem ezzel álmodnom,
több mint húsz évvel a válásom után?
Még mindig ennyi elfojtott
sérelem munkál a lelkemben? Még mindig ennyi harag, utált, és lelkem legmélyéig
megvetett gyűlölet van bennem, holott legfőbb ideje lenne, hogy ne csak
látszólag, és mindenkinek bizonygatottan, de ténylegesen is túljussak a múltamon?
Vagy még mindig időre van szükségem? Nincs válasz, vagy legfeljebb a jól bevált,
„ki tudja”, de azért kedvező hatása, ha tetszik „pozitív hozadéka” is van a korai
ébredésnek, elkészült az almakompót, a fűszeres, pácolt csirkecombok mellé,
kész a meggyszósz, a húslevesben főtt csirke mellé, kész a ropogósra sült, petrezselymes
krumpli. Most már csak a szószos, főtt húsos, leveses kajához szükséges,
hagymás, törtburgonya van hátra, de ahhoz krumplit kell vásárolnom, majd 7
után, amikor nyit a bolt. Közben ropogósra sül a pácolt csirkecomb.
Megint sikerült
egy-két napra, előre főzni. Közben kivilágosodott, s bár mára napsütéses időt
ígért a meteorológia, mégis inkább erősen felhősnek tűnik a hajnal, bár a
felhők között ki-kibukkanó fény azt sejteti, hogy akár ragyogó verőfény is lehet
előbb-utóbb. Fényben, a borús gondolatok takarodót fújnak, elbújnak és várnak a
számukra kedvező, borús, vagy sötét időszakra, így én is elköszönök tőlük, és Nektek is
derűs, békés, szeretet-teli vasárnapot kívánok! <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése