Kedves Mindnyájan!
Ez bizony, megint egy könyvajánló. Még csak talán a negyedik novellánál tartok
Joanne Harris, Bársony és keserű mandula című könyvében, de máris merem
ajánlani!
Ide tartozik, hogy
nem a kedvenc műfajom a novella, mert – miután egybefüggően és hosszasan, mint
mondani szoktam, ipari mennyiséget olvasok – a novella műfaja olyan érzelmi,
gondolati ugrándozást igényel és vált ki, ami egy hömpölygő, lassan bontakozó
regény esetében fel sem merül, ez utóbbi olvasásakor az ember, mint egy lágyan mozgó
tenger felszínére, csak rátelepszik egy-egy hullámvonulatra, és az adott
érzetben mind mélyebbre merül.
A novella rövid,
frappáns, valami csattanóval, vagy kérdőjellel zárul, és azonnal indul egy
következő, más érzelmi frekvencián rezgő történet, s hacsak az ember nem akarja
félbehagyni a kellemes, olvasós egy-két óráját, kénytelen azzal számolni, hogy
némi idő elteltével tíz évre is sok, intenzív érzés kavarog benne.
Na de ez a könyv,
megéri!
Eddigi kedvencem a
Csúnya nővér című novella, ami a klasszikus Hamupipőke történetet a csúnya,
vagy legalább is jelentéktelen nővér szempontjából mutatja be. Mit mondjak, a
történet elmesélése, megismétlése nélkül? Hogy adjam át a szépre, jóra,
szerelemre, elismerésre, csodálatra vágyó, de végzetesen a csúnyasága
kelepcéjébe zárt, esélytelen nővér gondolatait, érzéseit?
Szerencsére erre
nincs is szükség, hiszen megtette a könyv szerzője! Szívből ajánlom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése