Hannika története III.

Telt és múlt az idő, Hannika, a keresztmama és Csöpi a keresztgyerek nagyon szerették egymást, és már szinte senki sem sejtette, hogy Hannika részéről az is erősítette ezt a szeretetet, hogy

a saját, távol, nevelő szülőknél cseperedő kisfia, és kis keresztlánya, ugyanabban az évben születtek.

Békésen hömpölyögtek az évek, (vagyis igazán semmit sem tudunk a történet ezen részleteiről) egészen addig, amíg a második nagy háborúban be nem következett Budapest ostroma, mindazzal, amivel ez együtt járt. Történetesen a felszabadító hadsereg katonái – mint mindig a történelem során – a felmentett nemzet hölgytagjai közül legalább a szebbekkel igyekeztek közeli kapcsolatba kerülni. Nem túl szép, ha úgy írom, hogy szimplán megerőszakolták a mutatósabb nőket, ezek híján pedig bárkit, de így közelíthetők meg a leginkább a történtek.

A Lajos utcai ház pincéjéből – más hölgyekkel egyetemben, sokak nagy megkönnyebbülésére – Hannikát is kiválasztották a felmentő sereg férfitagjai
.

Amikor a hölgyek hazakeveredtek, ez a bizonyos dr. Reisinger Gyula, aki akkora már igencsak koros személy lehetett, becsületbeli kötelességének érezte, hogy a méltatlanul meggyalázott Hannikát, aki oly sokáig a gyerekei gyámolítója volt, védelmezze, és ezért feleségül vette, arra a kis időre, mert végül – amint Csaba kiderítette, 1952-ben (születésem évében) a jótevő és nemes orvos meghalt.

Azt, hogy hogyan keveredett ismeretségbe Hannika Virág Istvánnal, ki tudja?

Sanyi nagybátyám emlékezete szerint „Istvánka” vasutas volt, aki korai nyugdíjazásra vált jogosulttá, és a vasúttól kapott végkielégítés, meg a Reisenger-örökség (egy Bécsi úti lakás) eladásából származó bevétel együttesen adott alapot az új életre, aminek a Hajdúság adott keretet.

Csöpi még két alkalommal került kapcsolatba – a levelezésen kívül – Hannikával, először a Felvidékről előkerült fiát kellett elkalauzolnia az újlaki Sarlós Boldogasszony plébániára, amiből arra következtetek, hogy a gyermeket, aki már sajnos meghalt, még itt keresztelték meg, aztán egyszer nyaralás közben látogatták meg, de végül is elhalt a kapcsolat.

Csak szívből reménykedem, hogy Hannika, ez a drága lélek legalább Istvánkával megtalálta a boldogságot, amiből annyira kevés jutott neki a korábbiakban!