A közösségi park II.

Tegnap volt a napja, hogy Sárkának, és Marci kutyánknak bemutathattam a korábban már egekig feldicsért, közeli közösségi parkot. Mit mondjak, totális a csalódás!

Amikor először erre jártam, egy kellemesen kaszálatlan, rétet találtam, épített utakkal, meseszép cserjékkel, bokrokkal, fákkal, tisztaságot, magányt, mindent, ami kellemes.

A „kellemesen kaszálatlan” kitétel azzal a magyarázattal válik teljessé, hogy az ilyen zöldfelület teremt lehetőséget, mezeinek mondott virágcsokrok szedésére, nagy-nagy örömömre!

Most, másodjára azonban kristálytisztán látható volt, hogy ez a hely sem kivétel, nem a földi paradicsom, hanem bizony csak ugyanolyan, mint minden egyéb hely, ma, itthon!

Gondosan a bokrok tövébe gyömöszölt, félig összegyűrt sörös-dobozok, műanyag flakonok, reklám-újságok, kiürült, gyorséttermi dobozok, cigaretta-csikk hegyek, szinte valamennyi pad környékén, holott, alig kéznyújtásnyira, sorra ott vannak a nejlonzsákkal gondosan kibélelt, iker-szemetesgyűjtők, üresen, ahogy kell!

Hogy felháborodott a Facebook népe, pár nappal korábban, az Ausztria felé fellelhető, állítólag hergelő hirdetéseken, hogy „Ne szemetelj!”, de ezt látva, csak azt mondhatom, hogy minden figyelmeztetés jogos!

Drága Édesapám, amikor még cigizett (mert néha átváltott szivarra, vagy pipára, míg 70 évesen, végleg elhagyta a dohányzást), fosszilis felkiáltással, vidáman kidobta a végig-égett cigarettája maradékát a kocsi ablakán, pedig ő aztán igazán tudatosan élt, mint környezetkímélő, természet-barát, jövő-tudatos ember!

Magam is így jártam el sokáig, majd ezzel is felhagytam, mostanában már egyáltalán nem szemetelek.

Természetesen kutyusok is jártak a közösségi kertben, ezt az otthagyott kaki egyértelműen igazolta. Mi, ha sétáltatjuk Marcit, ha szeretnénk, se tudjuk otthon hagyni a kaki-zacsikat, mert Marci pórázán van az a csont alakú, oda rögzített, kaki-zacsi tartó, ami nélkül el sem indulhatunk!

Döntöttem! Ma délelőtt, újra neki indulok, a költözésből megmaradt, 100 literes, hatalmas szemetes-zsák, és a hajfestéseim során feleslegessé vált gumikesztyűk kíséretében, és összegyűjtöm az összeszedhető szemetet a parkból, és elhelyezem valamelyik szeméttároló mellett.

Csak reménykedni tudok, hogy el is szállítják, ez ugyanis nem „szabályos”, a szemétszállítók szabályzatai szerint éppen annyira figyelmen kívül hagyandó, mint a bokrok aljába gyömöszölt sörös doboz. Vicces! Vagy fájdalmas?