Zsófiék csodakertje

Zita unokámmal szoktunk telefonon (ahogy ő mondja: tefonon) beszélni. Meglehetős megpróbáltatás ez a nagyanyai füleimnek, mert egyrészt hol a mikrofon közelében beszél a leányzó, hol pedig nem, ráadásul félig magyarul, félig a karon ülők világnyelvén beszél, anyján kívül, szerintem teremtett lélek meg nem érti, hogy miről is van szó.

Ki gondolná, hogy miluska fedőnév alatt a Mikulás, fülbó megnevezéssel a fülbevaló szerepel, ráadásul angolul is számol, meg beszél, keveri a történeteket a számomra teljesen ismeretlen mesefigurák neveivel, úgyhogy ha nincs Zitus mellett fordítóként Zsófi, akkor részemről a hűha, az igen és az ühüm, éppen olyan tartalmatlan és értelmetlen hozzászólás, mint a bababübü bábibá!

A tegnapi telefonból is mindössze annyit vettem ki, hogy Sárka elment autóval, de visszajön, Apa elment motorral és tesóval, sulóba és dolgozni, minden rendben és végezetül: a harkály kopogtat a fán.

Nem győzök hálát adni a sorsnak, hogy Zitánk nem csak a mesekönyv képeiből ismeri a harkályt, hanem neki személyes ismerőse a fakopács, éppen a konyhaablakuk előtt, egy fa odvában van a harkályfészek, a hím és nőstény, váltva hozza a finomabbnál finomabb falatokat a fiókáknak.

Mintha kopácsoláshoz készülnének, két lábukkal csimpaszkodva, farktollaikon támaszkodva etetgetik a kicsiket.

Zsófi írta valamelyik nap, hogy éktelen lármára lett figyelmes, és amint nézte, hogy mi is történik, azt látta, hogy az egyik szomszéd macska settenkedik, kapaszkodik fölfelé, a harkályfészek irányába a fán. 

Aki viszont elkergette a nagy vadászt, az nem a harkályszülők egyike volt, hanem egy méretes, termetes és meglehetősen mérges mátyásmadár, vagy szajkó. Nagy kedvencem!

Lehet, hogy a fa egy jóval magasabb ágán lapul egy szajkófészek is, azt nem látjuk, de a családi történeteink közé, biztosan úgy kerül majd be, hogy a szajkó volt a bébiszitter! El is kergette a cicát!

A kert másik oldalán, az orgonabokor ágai között, Peti-vőm talált egy madárfészket. A tojások alapján meg is indult a találgatás, hogy milyen madárról lehet szó, folyt a tippelés, hogy ha ujjbegynyi a tojás, és a fészek a bokor alsó ágai között van, akkor vörösbegy, ha magasabban, akkor rigóféle. Na de melyik? Sárkáék vagy 20 lehetőséget bányásztak elő a net segítségével, Most már láttuk a tojót, és alighanem énekes rigóról van szó, erre utal a drappos begy, rajta a szép sötétbarna pettyek, de ezzel az erővel fenyőrigó is lehet! 

De hát nem vagyunk ornitológusok, már az is szép, hogy ennyi tudással rendelkezünk!

Tegnap kaptuk a fényképet, hogy kikeltek a madárkák! 

Zsófi szerint még nincs hangjuk, annyira fülelnek, de semmit sem hallanak, persze ez sem jelent sokat, lehet, hogy a madarak is hallanak olyan frekvenciákat, amiket mi nem.

Micsoda egy áldás, micsoda ajándék, hogy az unokáim, így nőhetnek fel, ilyesmit láthatnak, figyelhetnek meg, mennyivel gazdagítja ez a tudásukat, a lelküket, az életszemléletüket, nem győzök örvendezni!

Nem véletlen, hogy Zita volt, aki észrevette a szomszédjuk háza tetejére szálló szürke gémet, és figyelmeztette Zsófit, hogy „nézd Mami, pici madárka”!