Gazdag vagyok, határtalan

Gazdag vagyok,

határtalan.
Azt sem tudom,
hány ingem van!

Hány ingemen
hány gomblyuk van,
hány gomblyukban
hány gombom van!

(Tamkó Sirató Károly)

Hogy hányszor olvastam föl a lányoknak, esti altatóként, de inkább ébresztőként hatott, mert nyelvtörő második versszakát ismételgetve, vihogásba fulladt az altatási kísérlet.

Azért jutott az eszembe, mert ma – dolgom végeztével – a végtelen gazdagság boldogító érzésével pihentem meg a szokásos (kétszázadik) kávém és tiltott cigarettám mellett.

Mitől éreztem így?

Hát egyrészt ismét boldogra dolgoztam magam, ez a megszokott terápiám rosszkedv esetére, addig takarítok, kilincs-szidolozok, kertezek, nyírok-metszek, amíg telítődöm boldogság-hormonokkal, és a nyomasztó gondolat, amitől a „terápia” előtt legszívesebben kimenekültem volna a világból, immár kellően kicsinyre zsugorodik.

Másrészt ezúttal a takarítás dekoráció cserével járt együtt. Mániám ugyanis, hogy rendszeresen cserélem a lakásban (főleg a földszinten) a díszítéseket. Leszedtem a szeptemberi szőlőset, szőlős függöny, terítők, kidobáltam a szőlőmintás borospoharakból a borostyánlevelek közé kötött, bordó szárú, kékszemű vadszőlő csokrokat, és felkerült a csipkebogyós, diós, gombás októberi.

Novemberben természetesen majd a tökös dekor következik, ez a kertre is kiterjed, mert a töklámpásokat oda szoktuk tenni. Majd jön a mikulásos, a karácsonyi, januárban a primulás, februárban a krókuszos, márciusban a jácintos, és így, havonta, évszakonként, ünnepenként más és más a lakás.

Halálom, ha valahol nyári verőfényben hóemberek üldögélnek az ablakpárkányon.

A csipkebogyós dekor úgy született, hogy egyszer a testvérem hímzett nekem egy masnit, az egyik szárán néhány csipkebogyóval, a másikon gombákkal.

Természetesen azonnal varrnom kellett egy függönykét, egy lábosfogót, csipkebogyós hímzett betéttel, és egy hozzá illő, konyhai kéztörlőt, csak azért, hogy jól kiegészítsék egymást. 

Aztán Sárka valamelyik kézműves-foglalkozáson faragott egy gombás képet, aztán egyik barátunk meglepett bennünket néhány szárított, erdei gombával, aztán ültettünk a kertben egy vadgesztenye-fát, aztán kaptam Zsófitól pár méter vadgesztenyés vásznat, amiből remek terítő lett, kaptunk néhány filcből kivágott falevelet, szóval halmozódtak a tárgyak.

Minden más dekornál is így van ez, vagy ha nem halmozódnak a dolgok maguktól, akkor teszünk róla, hogy semmi ne legyen magányos, hegyet járunk egy csokor csipkebogyóért, jácintot hajtatunk, hópelyheket vágunk.

Amikor egy-egy új dekor minden eleme a helyére kerül, a másik széken pihentetett lábakkal, a kávémmal, a cigarettámmal, tisztán és pontosan érzem, hogy gazdag vagyok, határtalan!