Évszakok szerint

A napokban egy kertbarát ismerős kóstolót hozott a saját füge-lekvárjából. Szó szót követett, és egykettőre az egyik kedvenc vesszőparipámnál kötöttünk ki, az évszakok szerinti étkezésnél.

Mai életünkben az év szinte bármelyik napján, szinte bármilyen zöldség, gyümölcs megvásárolható. Lassan már el is felejtjük, hogy milyen egy nem kényszerérett, nem agyon permetezett, nem génmanipulált, nem mesterséges talajjavító szerekkel felpumpált gyümölcs, vagy zöldség íze.

Sajnos azt is elfelejtjük, hogy milyen volt március végén, április elején újra találkozni a fejes salátával, a madársalátával, milyen mennyei íze volt a tojásos nokedli mellé tálalt első, ropogós fejes salátának, vagy a Nagyi által készített, lila hagymás, zelleres krumplisalátának, amit cikkekre vágott kemény tojásokkal díszített, és a tojásgyűrű közepébe halmozta a friss madársalátát.

Mennyire vártuk, hogy végre a piacokon megjelenjen a tízszemes kis csokrokba kötött teljesen vízízű májusi cseresznye! Legyen már végre június eleje, amikor végre kilószámra lehetett venni az epret! Az eper volt, össze sem hasonlítható, a mindig kapható, ízetlen, szállításra termelt, gumiarábikumszerű, epernek látszó valamivel! Az első spenót! Kizárólag tükörtojással, és jó fokhagymásan! Bevallom én a sóskát is szeretem, marhahús-leves, a levesben főtt hús, hagymás tört krumplival és sóskaszósszal, mennyei!

Az évszakokat átívelő vágyódás, a szó szerinti kiéhezés egy-egy ízre, falatra, ez ma teljesen kimarad az ember életéből.

Ugyanígy alig vártuk, hogy nyár végén megjelenjen az első cékla, és Nagyi nekilásson a céklasaláta gyártásának. Paprikás krumplival imádtam, és ma is imádom.

Pedig nagyszüleink idejében sem volt ismeretlen egy kis huncutság az évszakokkal játszadozásban. Szokás volt, hogy minden szőlőbe ültessenek egy-két tő csemegeszőlőt is, nem sokat, nehogy elvegye a helyet a borszőlők elől, de kecskecsöcsű biztosan volt minden kertben.

Ezt késő ősszel, hosszú vesszővel szedték, az szárvégeket forró viaszba mártották, és a pincébe, vagy boroskamrába akasztották a gerendákra. Karácsonykor a beigli után ez volt a fő csemege. Nem lett belőle mazsola, de persze azért jócskán kiszáradt, és mézédes volt.

Ugyancsak karácsonyra tették félre a legszebb görögdinnyéket úgy, hogy ezeket is kocsánnyal szedték le, a kocsány végét szintén viaszolták, és a dinnyéket oltott mésszel kétszer is lefestették. Kis bakokon tartogatták karácsonyig, akkor lemosták és felvágták. Egyszer kétszer mi is próbálkoztunk ezzel, de minthogy nem volt megfelelő tárolóhelyünk, olyan kásás lőrinces lett karácsonyra a dinnye, hogy most már inkább nyáron próbáljuk kiélvezni a dinnyeszezont!