Néha olyan kevés is elég

Számos alkalommal szereztünk meglepetést léggömbbel. Dórink babakorában húsvétra gyártottunk léggömbökből nyuszikat, a lufi színével azonos keménypapírból készültek a fülek, alkoholos filccel rajzoltuk meg a szemeket, orrokat, bajszokat, és a virágcserepek földjébe, vázákba a virágok közé tűzdeltük az elkészült nyúlfejeket. Ennek is már jó 10 éve.

Lufivirágokkal és hosszúkás lufikból készült lepkékkel (a lufi volt a testük, keménypapírból készült a szárnyuk) dekoráltuk Nagymarost, Csöpi és Sanyi 30. házassági évfordulóján.

Az egymásra találásuk szerintem nagyon romantikus történet. Csöpi olyan 18-19 éves lehetett - akkoriban Keravill-es boltos-kisasszony - amikor megtetszett neki Sanyi, a műszerész, akit az elromlott elektronikai cikkek javítására lehetett a boltba hívni. Csöpi keze alatt nap mint nap romlottak el (látszólag) a rádiók, vasalók, hogy hívni lehessen a fess műszerészt, aki jött is, ahogy csak kell. Randevúra is sor került, ám ekkor közbeavatkozott az én harcias Nagymamám, és leállította a tovább udvarlást. Sanyinak két nagy hibája volt, egyrészt elvált ember volt, aki a Nagymamám nézete szerint egyszer már bizonyította, hogy alkalmatlan a házasságra. Ezt az a Nagymamám vallotta, aki szintén elvált asszonyként, a második házasságában szülte mindkét lányát. Diktum faktum, az ő lányainak elvált ember nem udvarolhatott! Másik fő szegény hibája az volt szegény Sanyinak, hogy a randevú során Csöpi nagynéném érzékeny fehér bőrét felégette a nap, és Nagyi szemében ez is azt igazolta, hogy nem tud megfelelően vigyázni egy nőre, úgy ahogy kell, úgyhogy véget vetett az udvarlásnak, Sanyi többet nem jöhetett. Csöpi pedig engedelmes lánya volt az édesanyjának, úgyhogy szomorúan, de engedelmesen megszakította a kapcsolatot.

Telt és múlt az idő, eltelt jó negyed század, amikor Sanyi a második házasságában özvegyen maradt. Végig elemezte az életét, és úgy gondolta, hogy a Csöpi volt az, akivel szívesen újra kezdené, ha ennek nem áll útjában egy férj. Egy este be is csöngetett a Csöpiék lakásán, és elmondta, hogy mi járatban van.

Csöpi éppen másnap utazott volna az aktuális udvarlójával Jugoszláviába, de aztán végül lemondott a nyaralásról, és egy-két hónap elteltével össze is házasodtak Sanyival. Nagyi akkoriban már nagybeteg volt, de nem emelhetett kifogást Sanyi ellen az elvált státusza miatt, mert közben Csöpink is elvált a férjétől, és ez így már egészen más!

Az ő 30. házassági évfordulójára csődítette össze Sanyi a család apraját-nagyját Marosra, és oda kerültek a 60-as évek színeit és formáit idéző pillangók és virágok.

Aztán lufiztunk születésnapokon és családi rendezvényeken, vagy csak úgy, jelmezt gyártottunk belőle, így lett Sárka egy hatalmas szőlőfürt egy alkalommal.

Hétvégén Sárkának eszébe jutott, hogy van két zöld lufi a fiókban, kiválóan alkalmasak tini-nindzsa teknőcök gyártására.

A tini nindzsák már Sárkáék gyerekkorában is nagy kedvencek voltak, Ráckevén még meg is van az a nagy füzet, amibe Zsófi, Sárka és az unokatestvérek kiosztották egymás között a szerepeket, azt hiszem Zsófi volt Szecska mester, a főnök, naná! Egy-két portyájuk forgatókönyvét is felvázolták, ha kezünkbe akad még most is jókat nevetgélünk rajta.

Sárka csak fújni kezdte a zöld lufikat, Zaza azonnal abbahagyta a játékot, odaült, figyelt, érdeklődött. megbeszélték, hogy melyik két nindzsát tudják előállítani, mihez van színes papír itthon. Megállapodtak abban is, hogy milyen legyen a szeme állása, Sárka lerajzolt néhány variációt, mérgeset, szigorút, nevetőst, kacsintóst, álmélkodót, Zaza a mérgeset választotta. A szájak vonalát Zaza egyedül tervezte meg, és rajzolta rá a lufikra, meg az adott teknősök jellemző fegyverét is.

Akkor már sajnos jöttek Zazáért, úgyhogy komolyabb játékra nem kerülhetett sor, sőt el se vitték, mert vendégségbe mentek, a kocsiban meg a melegben biztosan kidurrantak volna a lufik. De amíg készült, még nézni is jó volt! Viccelődtek egymással, méltatták egymás kreativitását, elmélyülten tervezgettek.

Olyan kevés kellett hozzá! Egy valahai Tesco-s luficsomag két maradék darabja, egy alkoholos filc, némi színes papír, meg sok-sok jókedv. Néha olyan kevés is elég!