Védőoltás

Arany Zitánk a napokban megint védőoltást kapott. Anyja nagy örömmel újságolja, hogy nem sírt! Ez nagyon nagy szó!

Az én lányaim védőoltás szempontjából alaposan el voltak kényeztetve. A mi doktornőnk, aki maga is háromgyerekes anya volt, házhoz jött az oltóanyagokkal, megvizsgálta a gyerekeket, de nem akárhogy, először megmelengette a kezében a sztetoszkópot, amikor már elég langyos volt meghallgatta amit kell, a torkukat is úgy tudta megnézni, hogy nem nyomta le a kis torkukra a spatulát, amitől minden gyerek azonnal öklendezni kezd (meg vele a mamája is).

Mesélt, beszélt a lányokhoz, és közben – szinte észrevétlenül – túl is estünk a szúráson, én meg már ott álltam az előkészített, állottvizes borogatással, öleléssel, dédelgetéssel, figyelem-eltereléssel. Így aztán nálunk nem volt soha sírás, zokogás, cirkusz a védőoltások körül, egy kivétellel.

Történt egy alkalommal, hogy a doktor nénink nem tudott jönni, be kellett mennünk a rendelőintézetbe Sárkával, aki akkor már közel három éves volt.

Indulás előtt, otthon megtörtént a felkészítés, elmondtam, hogy oltásra megyünk a doktor nénihez, nem az Anna nénihez, egy másikhoz, aki ugyanolyan kedves, kap egy szúrást, egy fertőtlenített varrótűvel kicsit megszúrtam a kezét, hogy ennél nem fog sokkal jobban fájni, az én okos nagylányom fegyelmezett, nem kiabál, nem sír, egyébként is ez orvosság, ami súlyos betegségektől védi meg.

Nagy egyetértésben el is villamosoztunk a rendelőbe, bejelentkeztünk, és vártuk, hogy sorra kerüljünk.

Jött is egy addig ismeretlen doktornő, és a szokásos rutin vizsgálathoz kezdett - elvégre csak egészséges gyereknek adható be védőoltás – felültette Sárkát a vizsgálóasztalra, lehúztuk a ruhácskáját, és előkerült a sztetoszkóp, amit azonban nem melegített meg a kezével. Ekkor szabadult el a pokol. Amint a hideg fém a mellkasához ért, Sárka visítva felsírt, kis testét megfeszítve elhúzta magát a doktornő keze ügyéből, megállíthatatlanul zokogott, a torkát már meg sem lehetett nézni. Annak rendje és módja szerint, a rendelő személyzete összeszaladt, hogy kit nyúznak és miért.

Mi lesz itt a szúrásnál – latolgatták – már azt tervezték, hogy ki, hogyan fogja lefogni ezt a hisztis gyereket. Sárka csodával határosan, meghallotta a „szúrás” szót.

Abban a pillanatban abbahagyta a sírást, öklével megdörgölte könnyes szemeit, kicsit hüppögve közölte, hogy fegyelmezett nagy lány nem sír, összeszorította a száját, megmarkolta az asztal peremét, és szó, hang nélkül tűrte, hogy beadják a védőoltást. Ennyit a felkészítést hiányosságairól és fontosságáról!