Az
egyetlen dolog, amit igazán utálok az ünnepekben, az a pecsenyés tepsik
mosogatása!
Áldás
minden háziasszony számára a sütő-fólia, ami süteményekhez, töltött tésztákhoz
mesés megoldás, de bizony az egyben, vagy darabokban sütött pulykákhoz,
kacsákhoz, malacokhoz, báránycombhoz szervesen hozzátartozik a tepsi aljára
pörkölődő, odakapó rozmaring, fokhagyma-szelet, almadarabka, mandarin, vagy
narancsgerezd, bors, mustár, méz, boróka-bogyó, miegyéb, ki, mivel fűszerezi a
kedvenceit, és ezek, bizony nehezen eltávolítható nyomokat hagynak a tepsiken!
Amikor
már minden tányér, pohár, tálaló-tál és tálca elmosogatva, ott pihen a helyén,
akkor kerül sor a sütőedények beáztatására, legalábbis nálam.
Ezek,
olykor akár egy éjszakát is pihennek a mosogatószeres, induláskor forró víz
alatt, amik aztán idővel ronda, gusztustalan, megdermedt zsír-réteg alatti
trutymóvá hűlnek, amikhez a fenének sincs kedve, akár csak egy kisujjal is
hozzáérni!
De,
nincs más hátra, mint előre, neki kell veselkedni! Nehézkesen, jelentős
szétömlés nélkül le kell önteni az áztató levet, kiüríteni a lefolyó szűrőjét,
majd nekilátni és ilyen-olyan dörzsölő alkalmatossággal, meg bőségesen adagolt
mosogatószerrel, óvatosan, mert a nagyobb tepsik sehogy sem férnek el egy apró
mosogatóban, és centiről centire haladva le kell mosni mindent, de mindent,
mert a legkisebb maradvány is fekete égésnyomot (és oda nem illő, kellemetlen
ízt) hagy maga után legközelebb.
Persze,
apró gikszerek, balesetek mindig történnek, miknek folytán következik a konyhai
szőnyeg kimosása, az alapos, minimum kétszeri felmosás, rosszabb esetben
lefolyó-szerelés, amik szinte csak színezik, gazdagítják az ünnepek előkészületeit
követő, de legalább annyira élménygazdag levezetést!
Hiába
minden, az ember évről évre, mindennek dacára, újra és újra kezdi, azért a
néhány másodpercnyi, önfeledt hümmögésért, zümmögésért, amikor csak az
evőeszközök koccannak a tányérokon és minden arcon szétáramlik az önfeledt,
örömteli, boldog mosoly!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése