Hűség

Nagy dilemma foglya voltam, napokon át! A szembe-szomszédommal bekövetkezett konfliktus miatt, nyomasztó gond terhelt, a „mit tegyek”, mihez, melyik elvemhez legyek hűséges kérdése tartott fogva, napokon keresztül.

Tudnotok kell, hogy most már negyven éves szokásom, hogy évente kétszer, karácsony és húsvét tájékán, apró, névtelen ajándékot akasztok minden szomszédom kilincsére.

Legelőször, amikor szegény voltam, mint a templom egere, pályakezdő, kétgyerekes, hitelekkel terhelt diplomás, kifújt tojásból, és az Ápiszokban, fillérekért kapható kézimunka-csomagok tafett papírjából készített mikulásokat aggattam a kilincsekre, a gyerekek legnagyobb ámulatára, és ez a reakció olyannyira elbűvölt, hogy soha többé nem tudtam abbahagyni ezt a gesztust.

Persze, mindig voltak olyan szomszédaim, akiknél ez semmit sem váltott ki, de voltak olyanok is, akik tovább vitték ezt a szokást, és az ünnepek másnapján, kilincseinek tele voltak jókívánságokkal, egy-egy szál virággal, karácsonyfadísszel, áradt a szeretet! Csak két napon egy évben, de ez már több, mint a megszokott!

Részemről, ez nem kifejezetten a vallási ünnepekhez kötődő gesztus, de évente kétszer, a téli napfordulónál, amikor végre megváltozik a sötétség-világosság aránya, és a világosság kezd teret nyerni, és tavasszal, amikor megpezsdül az élet, maga a természet küld olyan impulzusokat, amelyek humanizált fordításban a megújulásról, az újrakezdésről, az új esélyek ébredéséről küldenek egyetemes üzenetet, és ilyenkor, szeretem jelezni, kifejezni, hogy embertársaim, mi egyek vagyunk, összetartozunk, és mindig, mindennél fontosabb a szeretet!

Igen ám, de alig pár napja történt csak egy konfrontáció, és nem tudtam, hogy mit tegyek! Mihez legyek hűséges? A szomszédom által kialakított hangulathoz, vagy önmagamhoz, a saját negyven éve gyakorolt szokásomhoz, vagy mégis, ehhez az új helyzethez?

De ma hajnalban döntöttem! Ha magamat veszítem el, akkor mim marad?

Kiaggattam a már hónapokkal korábban elkészült, fagyal-leveles, horgolt, karácsonyi hangulatú alátéteket, amit a karácsonyi halászlé alá lehet tenni az asztalok közepére, és lehet, hogy a haragos szomszéd, majd mint egy vudu babát, összeszurkálva, szétvagdosva visszaakasztja a kilincsemre, de mégis, megkönnyebbülés és boldogság tölt el, hű maradtam!