Hajnali sütögetés

Aki úgy él, mint én, hogy 9-kor már az ágyban lapozgatja a könyvét, egészen addig, amíg arra nem ébred, hogy az arcára ejtette azt, viszont hajnalban, 3 és 4 között, már azt nézegeti, hogy a szemközti négyemeletesben ébren vannak-e a hajnalban kelők, az bizony gyakran süt-főz hajnalonta.

Aki hajnalonta süt, az biztonsággal számolhat a következőkkel:

-          ami leeshet, az le is esik,

-          például a „jó lesz valamikor, valamire” jelszóval félrerakott, már-már gyűjtögetett, üres konzerv-dobozokból néhány, vagy a méretes sodrófa, vagy egy fém-tepsi, mindegy, hogy mi, csak kellő mértékű, ágyúdörej nagyságú zajt keltsen,

-          retteg, hogy melyik szomszédja fogja majd rátörni az ajtót, hogy most aztán fejezze be a zajongást!

Nekem hatalmas szerencsém van, mert az alsó szomszédom ágya nem a konyha falával szomszédos hálószobában van, hanem a hosszúkás téglalap alakú lakás másik végén, az én nappalimnak megfelelő helyiségben, és – ahogy néztem – a konyha nem a kedvenc tartózkodási helye, ami az elfoglaltsági preferencia rendszert illeti.

A felső szomszédom, Évi, aki a maga nyolcvanpár évével élénken kikéri magának a nénizést, hozzám hasonló ritmusban él, hajnalonta már süt-főz, és bizony az ő kezeiből is röpködnek a javak, csapódnak a fazekak, jár a klopfoló a hússzeleteken, potyognak a tepsik, és én minden durranást, puffanást örömmel és egyetértő mosollyal nyugtázok.

Most (pontosabban tegnap reggel) azért kezdtem hajnali sütögetésbe, mert a nyakunkon a Mikulás, amikor megérkezik a szűkebb családom, lányaim, unokáim, és a vőm, és szeretem, ha van valami ínyükre való rágcsálni való, amivel egy-két morzsahegyet bele lehet passzírozni a szőnyegpadlóba, a zömét meg haza lehet vinni, gondosan és arányosan elosztva.

Tavaly kétféle csokis kekszet sütöttem, egy barna, kakaós alapon fehér mogyoróval pöttyözöttet, meg egy fehér alapon, fekete csokival díszített változatot, idén azonban a sós-édes kombináció mellett döntöttem.

Ezért aztán sütöttem másfél tepsi krumplis pogácsát. Ez – ahogy Apu mondta mindig – macera grósz - mert ugye meg kell főzni héjában (Nagyi szerint hajában) a krumplit, összetörni, kihűteni, és utána lehet dagasztani az élesztős tésztát, majd keleszteni, hajtogatni, és újra keleszteni, háromszor, úgyhogy egy-két órába beletelik, amíg ez az egyszerű semmiség elkészül és percekbe, amíg elfogy.

Az édes, ebben az évben a püspök-kenyér lett. Ez nem annyira macerás, hiszen csak a belevaló aszalt sárgabarackot, aszalt áfonyát, keserű csokoládét kell egyforma, kicsi kockákra aprózni, mert idén szemfüles voltam, és mogyoró, vagy mandula helyett, fenyőmagot tettem a tésztába. Utána már a lisztes, tejfölös, tojásos tészta összeállítása, szinte semmiség! Keleszteni nem kell, és csak némi szurkálást igényel annak megállapítása, hogy az őzgerinc formába gyömöszölt tészta, teljesen átsült-e.

Az eredmény megérte! 

Azt hittem, hogy most jöhet a jól megérdemelt reggeli és az ahhoz dukáló olvasás, ám ekkor becsöngetett egy oldalsó szomszédom, hogy jelezze, aznap fúrás-faragás lesz nála, ne ijedjek meg, ha zajongást észlelek. Biztosítottam, hogy nem fogok, megköszöntem, és folytattam (volna) a reggelit, meg az olvasást, de újabb csengő jelezte, hogy az oldalszomszédban még bennrekedt valami mondandó.

A szomszédasszony a kezében egy tojással és egy jókora sajttal, az arcán zavart grimasszal, csak annyit kérdezett, hogy nem sütnék-e neki is egy kis krumplis pogácsát, mert ugye egész nap itt lesznek ezek a fiúk, akik a lakása egyetlen még szabad falára is felszerelnek egy beépített szekrényt, és nincs mivel megetetni őket.

Éppen 11 óra volt, amire a második adag pogácsa is kisült. Mit mondjak, elfáradtam!

Mostanában, amióta Zsófitól kaptam egy szinte ipari dagasztó-keverő gépet, most éreztem rá a kézzel dagasztás minden csodájára! Terhelje akármennyire is a kar izmait, az azonos mozdulatok, unalmas ismétlődése, az az élmény, ahogy a ragacsos masszából, egyszerre selymes és rugalmas, új minőség áll elő, mindig gyönyörűséggel tölt el!

Most már a mélyhűtőben pihen a pogácsa, a hűtőben, fólia alatt a püspökkenyér (annak jót tesz, ha áll egy pár napot), mert kedden szülői értekezlet, szerdán óvodai megbeszélés, csütörtökön fodrász várható, a Mikulás még nem nyilatkozott, hogy bokros teendői mikor teszik lehetővé az óbudai látogatást, de én felkészültem!