Egy újabb könyvajánló

Mindenki másképp csinálja, de én sajnos meg vagyok áldva-verve azzal az igénnyel, hogy minél több a tennivalóm, annál nagyobb az igényem a könyvekkel elérhető, akár pillanatnyi kikapcsolódásra!

Emlékszem, amikor már két gyerek mellől birkóztam a jogi egyetemmel, és egy-egy vizsgára 3-6.000 oldalnyi tananyagról kellett számot adni, sokkal több szépirodalmat olvastam párhuzamosan, mint amennyit „alapjáraton”, ami szintén nem volt kevéske!

Már hosszú ideje nem volt lehetőségem eljárni a havonkénti, kétnapos konzultációkra Pécsre, az egyetememre, ezért nem maradt más forrásom, mint az előadásokról, kedves évfolyam-társaim segítségével megszerzett hanganyag, a könyvek, meg a jogszabályok szövege. Az én „jó uram, aki nekem volt”, akkor kivételesen jó fejnek bizonyult, a négy nagy törvénykönyv szövegét felolvasta nekem diktafonra, és etetés, pelenkázás, főzés és mosás közben, ezt hallgatva készültem fel a szigorlatokra, kollokviumokra.

Persze közben, a saját magamtól lopott percekben, folyvást olvastam, egyebet, mást, gondolat-elterelő, felszabadító, pihentető szépirodalmat.

(Egyedül a büntető-jog szabályai okoztak némi fennakadást, mert csecsemő lányom, Sárka, hangos zokogásban tört ki, valahányszor egy-egy törvényi tényállást olvasott fel apja a magnóra, nem bírta – és ez máig is így van – a szankciókat!)

Most már, könnyebb életkörülményeim között sem változott jelentősen a helyzet, a karácsonyi sütés-főzés, szeletelés, tálalás közben, suttyomban, magam elől is rejtegetve, olvasgatok, és így jutottam a végére, Bauer Barbara könyvének, az „Elsuttogom százszor” című regénynek.

Szívből javaslom mindenkinek, aki örül a szépen fogalmazott és fűzött mondatoknak, meseszövésnek és nem idegenkedik a – csipetnyinél bőségesebb – romantikától, ezotériától, ha tetszik, okkultizmustól.

Engem elvarázsolt!