Cukrászsütemény

Van aki nem szereti? Ha máshonnan nem, hát Kiss Manyitól megtudhatjuk, hogy jaj de jó! 

Én is világ életemben éltem-haltam a cukrászsüteményért, talán azért is, mert gyerekkoromban ritkán jutottunk hozzá. Házi sütemény mindig volt főleg linzerkoszorú, de mindenféle más is, cukrászsütmény azonban csak ritkán, jeles alkalmakkor került az asztalra.

Fizetés környékén vett Anyu 10 minyont, a falatkányi, sokízű finomság el is tartott vagy 10 percig. Imádtam a Tátra csúcsot, azt az émelyítően édes, kakaós vajaskrémmel és csokoládémázzal borított csodát, a gesztenyés süteményekért pedig Mekkáig zarándokoltam volna.

Most ünnepeljük Sárkánk születésnapját, és elhatároztuk, hogy a Diabetikus Cukrászdában veszünk több féle tortaszeletet, azzal kimegyünk Zsófiékhoz Ürömre (családi szóhasználat szerint: Örömre, míg az Óbudai utcánkat, a Hunor utcát, Sárka már megígérte, hogy legalábbis a házunkon kijavítja az igazi nevére: Humor utcára J).

Azért a Diabetikus Cukrászda, mert a család jobbik fele mindig fogyókúrázik, a rosszabbik (ez én volnék) pedig diabéteszes, de ez csak a hivatalos magyarázat, igazán a diétás sütemények nekünk jobban ízlenek, mint az igaziak, kevésbé édesek, és valahogy sokkal könnyebbek, habosabbak.

Ezt a tervet Sárka meg is osztotta Zalán unokámmal. Zaza azonban csöppet sem örült, mert ő inkább olyan pogácsát szeretne, amit Nutellába lehet mártogatni.

Na ez a pogácsa nem más, mint a tarkedli, a mi családunkban dajkedli, ki tudja már, hogy melyik gyerek elszólása alapján. Apuék lakatosinasnak hívták, a sötétbarnás, olykor szinte feketés mintázata miatt.

Nagyi receptje szerint (Csöpi nagynéném diktálta, vagy húsz éve, és máig abból a cetliből ellenőrzöm az összetevőket), egy tálban összekeverek 2 tojás sárgáját egy-két kanál cukorral (esetünkben 5 szem szaharinnal), kis sóval, 4 deci langyos tejben 1,5-2 deka élesztőt futtatok fel, a tojásos tejhez liszet adok, annyit, hogy sűrű palacsinta tészta állagú legyen, majd óvatosan hozzákeverem a két tojásfehérjét habbá verve, és a tálban megkelesztem. Szép, hólyagos, lágy, szinte folyós tészta lesz belőle, amit a minden sütés előtt kiolajozott, forró dajkedli-sütőben kell megsütögetni, olajos nagykanállal adagolva a tésztát.

Nekem még a vénkisasszonyként megöregedett, ráckevei Terus néni móringjából van dajkedli-sütőm, amit a kezdő háziasszonyok előszeretettel hisznek tükörtojás sütőnek. A már jócskán lepattogzott zománcú öreg jószág baromi nehezen tisztítható, de – hála a hideg zsíroldónak – azért el lehet vele boldogulni.

Mindig csokipudingot főzök hozzá, (fél liter tej, egy tojás, 15-20 szem szaharin, egy evőkanál liszt, lassú tüzön, vagy gőz fölött összefőzve), de lekvárral – és Zaza receptje szerint – Nutellával is finom.

Zaza egyébként étterembe se szeret járni (ki látott már ilyet?), mert szerinte otthon sokkal finomabb a kaja. Van ennél nagyobb elismerés a világon?

Na szaladok is, kikeverem a tésztát! Jobb most, a még viszonylag hűvös hajnalban sütögetni, mint majd napközben, 38 fokban J!