Micsoda egy nap!

 

Ez a tegnapi egy csoda-nap volt. Azzal kezdődött, hogy sikerült megoldanunk Mariann-Nóri születésnapi ajándékának válságát. Adott, egy corgi-bolond, kedves, ám roppant határozott, új barát, akinek valami olyan ajándékot kell kitalálnunk, ami nem terheli sem a lelkét, sem a pénztárcáját, a viszonosság, vagy a viszonzás hiánya miatti feszengés okán, de mégis neki, róla szól! Nem először, Sárkáé az ötlet, enyém a kivitelezés!

Hosszas kutatás után sikerült egy olyan corgi-portrét találni, ami alkalmas volt a filcből megjelenítésre, és alig múlt reggel 7 óra, már készen is volt a filc kulcstartó! Tervezéssel, szabással, ragasztással, varrogatással, kitöméssel, Remélem, hogy örömére szolgál!

Aztán következett Brúnó, Liliána-Zorka, alvós macijának, Isten tudja hányadik reinkarnációja. A maci a használat, a mosások, az időmúlás okán meglehetősen megkopott, hullik, potyog belőle a töltelék-anyag, kopnak a varrások.

Ezúttal kék alapon szívecskés ruhát kapott, piros csokor-nyakkendővel, mi, emberek, meg egy jó kis kávézós, megbeszélős, világmegváltó fél napot.

Aztán ebéd, némi szunnyadás, a hajnali ébredés pótlására, és már indultunk is Ürömre, Zaza unokám, anyák-napi műsorára. Lélekben felkészültem, a szokásos, suta táncos, motyogós-verses, kornyikálós iskolai műsorra, és – nem először – egy valóságos, igazi, előadást kaptam, igazi teljesítménnyel, igazi érzésekkel, igazi könnyekkel!

Az ürömi Mariann néni, fergeteges teljesítményt varázsol elő, a már kamaszodó, kajla, „kit érdekel” érzéssel ismerkedő, 8-9 évesekből. Gondja van arra, hogy a félkörben elhelyezett székeken úgy jelölje ki az anyák helyét, hogy sorban, egymás után mondják el a gyerekek, a maguk 4-5 versszakos, tehát hosszú versét, anyjuk ölében ülve, de mégis mindenkinek, Van ének, némi mozgással, előtte, közben, utána. A fiúk lufikkal táncolnak, a lányok esernyőkkel, Mary Poppins egyik dalára, hát mit mondjak? Szem nem marad szárazon! Mindezt egy osztály-teremben, alig 13-15 négyzetméteren!

Egy másik világban Mariann néni a Broadway csillaga lehetne, de itt és most, 40-50 ember boldogságát alapozta meg, másoknak, és nem a világsikert, önmagának, de szerintem a két dolog értéke nem összemérhető. A mindennapok, a hétköznapok bearanyozása milliószor nagyobb hatású, mint egy bombasiker!

Erről nem mutathatok fényképet, felvételt, mert sokan vannak a szülők között, akik berzenkednek, és elzárkóznak a gyerekeik nyilvános szerepeltetésétől, amit elfogadok.

Az enyémek nem jelentenek tiltott témát, Zazám, a maga készítette videóiról már megnyitotta saját megjelenési forrását a YouTube-on, Zalán the King néven, Zita, meg amióta megszületett, mint prímabalerina, vagy primadonna, folyamatos üzemmódban fellép, de mindenki másképp csinálja!

Már csak egy parányi, lelket gyönyörködtető adalék ehhez a varázslatos naphoz, hogy Zsófiék kertjében felfedezett a két fiú egy madárfészket, 6, ragyogóan égszínkék tojással. A találgatás persze megindult, mert a tojások nagyságától, a fészek elhelyezkedésétől függően a vörösbegytől, a rozsdafarkútól, a rigóig, vagy húsz lehetőség merült fel, de most alighanem énekes rigóról van szó.

Felejthetetlen élményem, még Ráckevéről, amint hajnalonként, a pöttyös begyű énekes rigók, a karmaikkal leszorított, éticsiga-házakat feltörték, és vitték a csemegét a fiókáiknak. Nyomukban, csak a széttört csigaházak mozaikjai maradtak.

Egy fészek, a saját kertünkben! Micsoda végtelen lehetőség a természet megfigyelésére, a tanításra a felelősségről, a családról, az utódok gondozásáról, a nevelésről, a türelemről, a veszélyekről és azok elviseléséről! 

Kétmaroknyi fészek, maga az építészet csodája, és milliónyi lehetőség!

Kavarognak a gondolataim, az érzéseim, az emlékeim, a terveim, és ha nem nyitok ezen egy parányi szelepet, még csak a leghalványabb esélyem sincs, egy viszonylag nyugodt napra.

Ez a szösszenet szolgált most szelepként!