Ma olyan elmélázó
hangulatba keveredtem. A verklisről szóló gondolataim kapcsán felderengett,
hogy amidőn – végre – lehetett rövid hajam, akkor, ha Anyu szerint hosszabbra
nőtt a kelleténél, akkor jött a megjegyzés: hogy olyan verklis a hajad, menned
kell vágatni! Hogy miképpen kötődött egy életre össze a kelleténél hosszabb haj
a verklissel, csak azt tudom gondolni, hogy talán a szegény verklisek
elhanyagolt, borostás, fodrászt ritkán látogató emberek lehettek – legalább is
Anyu képzeletében – és így, a szerinte immár az ápolatlanság határát súroló,
túlnőtt frizura, verklis volt.
A hajat hátul
stucnira kellett vágatni a fodrásszal, ami azt jelentette, hogy szinte tövig
kellett nyíratni a nyak és fül tájékán az ember haját. Ebben persze
takarékossági szempontok is szerepet játszottak, mert ennek okán viszonylag
ritkábban kellett azt a kemény 4-5 forintot kiadni, amibe akkortájt egy
magamfajta, 10 év körüli lánygyerek nyíratása került a fodrásznál.
Azt mondom, hogy
amikor már végre rövid hajam lehetett, mert hosszas rimánkodásba került, hogy a
szigorúan otthon vágott, félhosszú hajammal végre fodrászhoz mehessek, és
divatos, rövid hajat vágathassak, amennyire Marika néni, a fodrászat legöregebb
fodrásznője, erre egyáltalán képes volt. (Nem volt képes!)
Ezt megelőzően
hullámcsattal félretűzött, frufru nélküli, oldalt masnival ékesített
hajacskával éltem az életem. Persze a masnit utáltam, mint a bűnt, ha tehettem
elvesztettem, de nagyon bőven volt utánpótlás, úgyhogy a leszidáson kívül,
semmi kézzelfogható eredménnyel nem járt a fondorkodásom.
A hajam hétköznap megúszta
simán, de ünnepnapokon, beleértve a vasárnapokat is, következett a hajsütés!
Ültem, a kemény, párna nélküli konyhai hokedlin, merev, egyenes háttal, miközben
Nagyi és Anyu, váltva melegítették a gázlángon a sütővasat. A melegített sütővas
megfelelő hőfokát WC-papíron próbálgatták, ha megbarnult, de nem kapott lángra,
akkor volt jó a vas. Máig az orromban van a gáz, a megperzselődött WC papír, a
forró vas illata, el nem múló emlék!
Aztán jött a haj meglehetős
húzásával járó, pöndörítés, ahol még nagyobb jelentősége volt a mozdulatlan,
merev háttal, emelt fejjel ülésnek, mert ha nem így volt, egy—kettőre égett
hurkák borították az ember nyakát, fültövét, arca peremét, és ebből egy is több
volt a kelleténél! Természetesen mindig a gyerek – esetünkben én – volt a hibás,
soha nem az ügyetlen felnőtt, úgyhogy az égés mellé, még a szidalom is társult,
ahogy kell!
Végül a családi
összefogással elkészült és némi veszekedéssel fűszerezett műalkotás, a gyerek
frizurája, elkészült, és kemény fél óráig ki is állta – mint mondani szokás –
az idők próbáját, mert azt követően, mind a 20 szál vékony szálú hajacskám,
megadta magát, és ernyedt kócként, kilógta, a hosszas erőfeszítéssel belecsempészett,
merev tincseket.
Bezzeg mennyivel
könnyebb dolga volt a testvéremnek, akit dús hajjal áldott meg a Teremtő, és a
fésülhetetlen mennyiségű haja, ráadásul még csigamódra göndörödött is, élete
első öt évében valóban megúszott mindenféle fésülgetést, frizírozást, mert nem
volt olyan eszköz, amellyel testvérem haját kordába lehetett volna kényszeríteni.
A család, csak szőke cigányként emlegette őt, mert a háta közepéig nyúló, sűrű,
szőke, göndör tincsei alapján, mindenki csak erre a következtetésre jutott. Ám
akkor – szegénykém – ő is Marika néni kezeire jutott, mert az iskolához
közeledvén, senki nem merte kockáztatni a zabolázhatatlan fürtök fenntartását.
A következmények:
- a haja egy pillanat alatt megbarnult. Hajának, szinte feketébe hajló sötétedését máig megőrizte, senki nem gondolná, hogy eredetileg szőke volt,
- egész eddigi életében harcolt azért, hogy ne legyen göndör a haja, de az első szélfuvallatra, a legkisebb párára, változatlanul pöndörödnek a tincsei
- legnagyobb sajnálatomra, amíg nekem egyre kevesebb, és egyre vékonyabb szálú a hajam, az övé, még mindig, őserdő-szerűen burjánzik.
A sors fintora,
hogy a két lányom közül az egyik olyan őserdőt visel a fején, hogy dupla pénzt
kell fizessen minden ritkításnál és festetésnél, míg a másik, az én „ritka szép”
hajamat örökölte, viszont, ha egy kicsit kimelegszik, vagy párás a levegő,
minden haja szála, dugóhúzó-szerűen begöndörödik.
Játszadoznak
velünk azok a fránya gének!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése