Remek ebéd

Foglalkoztat a Facebook, és az is, hogy miért használom olyan előszeretettel, amikor általam nagyra tartott ismerősök vagy elzárkóznak a csatlakozástól, vagy folyvást fanyalognak, hogy silány, hogy alpári, hogy felszínes, hogy túl intim, és még ezerféle indokot sorolnak föl, amiért - bár tagok, és aktívak - de mégse kedvelik.

Én úgy vagyok ezzel, hogy azt hiszem, egy kifejezetten csak nekem szóló, színvonalas magazint sikerült összehoznom, és még korántsem érzem úgy, hogy ennek a végén járnék.

Az biztos, hogy atomfizikai és mély filozófiai kutatások nem szerepelnek a palettámon, de az irodalom igen, a mindenféle barkácsolás, kézműveskedés a horgolástól a filcezésig, agyagművességig, virágkötészet, növényvilág, madárvilág, némi zene, főzési ötletek s tanácsok, és csak olyan ismerősöket követek, akiknek a megszólalásai nem borzolják az idegeimet. 

Akik megjegyzéseikkel, posztjaikkal másodszor, harmadszor is hideglelést váltanak ki belőlem, azoknál beállítom a „nem követem” opciót, és így megspórolom magamnak a harmadik-negyedik-sokadik borzongást.

Ezek a kedvelések, követések, barátok és ismerősök, olyan szórakoztató, elgondolkodtató posztokkal lepnek meg nap, mint nap, hogy kétszer egészen biztosan felnézek a Facebookra, és szinte minden alkalommal találok valamit, ami nekem való.

Az elmúlt hetekben például megnézésre ingerelt, a spenótos nokedli sajtmártással. Nagyon részletesen nem néztem végig a receptet, de ma hajnalban, amikor azon gondolkodtam, hogy a következő egy-két napra mit is főzzek, eszembe jutott, és meg is főztem.

Tiszta szívből ajánlom minden nokedli kedvelő ismerősömnek, hogy ne hagyja ki! Fogalmam sincs, hogy így szólt-e az eredeti recept, de én 40 deka, gyorsfagyasztott spenótot olvasztottam fel, hozzáadtam két egész tojást, egy szép, nagy gerezd fokhagymát reszelve, némi borsot, és annyi lisztet, hogy nem túl híg nokedlitészta álljon össze. 

Beleszaggattam a forró, sós, kicsit olajos vízbe, sokkal hamarabb kifőtt, mint a hagyományos nokedli, leszűrtem, leöblítettem és egy kis olajat löttyintettem a tésztára, hogy kihűlés közben se ragadjanak össze a nokedli-darabkák.

A sajtmártáshoz egy kis besamel-mártást főztem, felerészben trappista, felerészben enyhén füstölt parenyica sajtot reszeltem bele és megszórtam egy kis szerecsendióval. Alig igényelt sózást, mert a két sajt is eléggé megízesítette a mártást.

Már a látványa is roppant vicces! A zöld nokedli, a sárgásan selymes mártás, mulatságos és étvágygerjesztő is együtt, az íze, pedig fenséges! Csak ajánlani tudom!

Ez nem az én ételem, ezt a képet kölcsönvettem, de nemsokára már nekem is lesz fényképezős telefonom, és akkor a saját ételemet is meg tudom majd mutatni, de mindenesetre nekem is éppen ilyen szép,  zöld, gömbölyded formára készült el a nokedlim:

 

Elgondolkodtam azon, hogy a tartalmas nyári leveseket (fejtett-bab leves, friss zöldséggel főzött marhagulyás) kötelezően kísérő palacsinta helyett, esetleg lehetne reszelt almával és édesítőszerrel egy édes nokedlit főzni, amit meg lehet szórni cimetes cukorral, ahogy Nagymamám mondta annak idején. Esetleg egy gombóc vanília fagyi is elférne mellette. 

Na majd még töröm a fejem!