2017. május 7., vasárnap

Vasárnapi meglepetések






Zita unokámnak a mostanában volt a névnapja. Igaz, hogy alig előzte meg a születésnapja, ami azért elég nagy kiszúrás egy gyerekkel, mert a takarékosabb felnőttje hajlamossá válik arra, hogy egy ajándékkal ússza meg a két ünnepet.

Nem is nagyon feszegetjük ezt a kérdést, hogy a születésnapi partira vitt ajándékok mire is készültek, érkeztek, mindkét eseményre, vagy csak az egyikre, de Sárkával úgy döntöttünk, hogy meglepetést varázsolunk az új házuk kertjébe. Egy bagoly-látogatta, tündér rejteket készítettünk.
Íme:




Mint rendesen, most is legalább akkora örömünk telik az elkészítésben, mint amit remélünk okozni, vagy két órán keresztül rakosgattuk a fél centis oldalméretű, apró kis mozaik-köveket a bűn büdös ragasztóra, tervezgettük a díszítést, míg végül rákerültek az ajtócskára a baglyok is, Zita nagy kedvencei.

Az a tervünk, hogy suttyomban felszögeljük egy fára az ajtócskát, kis kövekből ösvényt építünk a fához, és ettől kezdve már csak Zita és Zalán, a Tesó fantáziáján múlik, hogy milyen mesével, csodával töltik meg a mesebeli kertben ezt a díszletet, a láthatatlan tündérház, csak a kiválasztottaknak megmutatkozó ajtaja mögötti csodavilágot. Elképzelem, ahogy Zitám megkérdezi, hogy te látod-e az ajtót, és örvendezik, hogy hasonszőrűre akadt azokban, akik szintén látják a csodát, a mesét!

Némi szervezést, persze igényel az akció, ám szerencsénkre testvérem egyik unokájának lesz éppen vasárnap a születésnapja, ahova – bennünket is beleértve – hivatalos a család apraja és nagyja. Úgy gondoljuk, hogy Sárkával hamarabb eljövünk, és – régiesen szólva – üstöllést megyünk Ürömre. 

Befondorkodjuk magunkat a kertbe, szögelünk, kiakasztunk, ösvényt építünk, az egyéb kis ajándékot (gyűrűk és karkötők, amiket Zita imád) a lakásuk kilincsére akasztjuk, majd várjuk, hogy mikor veszik észre, hogy tündérek jártak a kertben és megépítették a maguk titkos és mesebeli ajtaját, éppen arra a fára, ami Zita szülinapi, kerti háza mellett áll.




Végül ilyen lett:



Ugyancsak a kilincsre akasztjuk majd azt a szívecskét, amit Zsófinak varrogattam Anyák-napjára, Sárka már a maga narancssárga-zöld változatát megkapta.




Szívből remélem, hogy lesz öröm, legalább akkora, mint amekkorát az előkészületek nekem szereztek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése