Annyira más

Kéthetes kánikula, majd hidegfrontnak, lehűlésnek csúfolt, párás és forró, trópusi esőzés után, ma végre tényleg hűvös hajnalra ébredtem. Hűvösebbnek tűnt a szobából, mint valójában, a kerti hőmérő szerint 21˚ volt, de a pár nappal korábbi, reggeli 31˚-hoz képest, ez már hűvösnek számít.

Kisétáltam vásárolni. Öltözködés közben azon járt a fejem, hogy „mecsoda kölönbség”. Télen, egy 21˚-ra fűtött szobában nadrágban, zokniban, meleg papucsban és hosszú ujjú pulóverben üldögélünk, és egyáltalán nincs melegünk, most meg egy pántos felsőre egy rövid ujjú, pamut csipkekardigánt veszek csak, a rövid szárú pamut nadrágomhoz, szandálomhoz. Mégse fázom.

Télen, ha egy kivételesen napos délben 15˚-ra melegszik a hőmérséklet, legfeljebb kigomboljuk a télikabátot, bundát, megoldjuk nyakunkon a sálat, augusztusban egy ugyancsak 15˚-os hajnalban eszünk ágában sincs munkába menet kabátot húzni, megyünk szandálban, mezítláb, nyári ruhában, hiszen napközben akár kánikula is lehet.

Lehet, hogy az érzeten kívül némiképp a tudatunk is irányít?

Vili bácsi, az egyik nagybátyám volt a szélsőséges példa, ő ugyanis naptár szerint öltözködött. Március 15-én, ha esett, ha fújt, ha méteres hófalak között lehetett csak megközelíteni a buszmegállót, ő felvette a tavaszi ballonkabátját, a vékonyabb nadrágját, elhagyta a kalapot, és attól kezdve így járt, mert tavasz volt. Ugyanígy a nyári öltözettel, aminek a fordulónapjára már nem emlékszem, de előtte, ha felforrt is az agya, akkor sem váltott, ha utána megfagyott, akkor se. A téli fordulót is naptár szerint vette.

Eszembe jut még Orsika, az akkori felső szomszédunk, Sári-korú kislánya, aki egy októberi reggelen fürdőnadrágban, úszógumival és papucsban hisztizett a lépcső tetején, így akart kimenni a kertbe, hiszen sütött a nap! Mentségére szóljon, hogy még csak 3 éves volt, míg Vili bácsi 93 éves koráig folytatta a saját praxisát.