Zaza szerepei

Zalán unokám fantáziája végtelen. Ahogy megnéz egy mesefilmet, vagy elolvasunk egy könyvet, azonnal kiválasztja, hogy melyik szereplő lesz, és késedelem nélkül neki kell állni, valami gyártásának, ami megfelel a szereplő jellegzetességeinek.

Nagy szerencsénk a bajban, hogy viszonylag egyszerű eszközökkel varázsolhatjuk köré azt a világot, ahol éppen kalandozik.

Volt már Mike, a kislovag, akkor egy papír sisakrostéllyal és pajzzsal megúsztuk, mert kardja már rég volt nálunk, a két tompa végű palacsinta lapáttal vívtuk a párviadalainkat. Önállóan vette ki a fiókból a kardokat (a rém veszélyes, éles késekhez hozzá sem ért), és gyere Mandi harcoljunk! felkiáltással máris indultunk megmenteni a királykisasszonyt, vagy időnként a világot.

Indián-korszakában, amit Yakari, a szél fia inspirált, Sárka színes papírból vágott ki tolldíszes fejpántot, és színes keménypapírból készült a tomahawk, amivel üldöztük a bölényeket. Sajnos nem ritkán én domborítottam a bölényt. A tábortüzünk összeragasztott toalett-papír gurigákra ragasztott piros, narancssárga és sárga lángokból állt, a köré ültünk le a Mexikóból hozott szőttes szőnyegre, és csak néha szóltunk, hogy Uff!

Egy időben nagyon szeretett tündérfiút játszani, ezért kartondobozból szerkesztettem szárnyakat, egy hurkapálcából és papírcsillagból varázspálcát, és ettől kezdve percenként varázsolt el valamivé, amit persze el kellett játszanom. Szerencsére mesélhettem is arról, hogy ki is vagyok, a gyertyaláng azért egy kicsit meggyötört, „a fejemből egy vékony madzag áll ki, ez a kanóc, ezt gyújtják meg, ha világítanom kell. Sajnos egye kisebb és kisebb leszek, lassacskán elfogyok...”

Sárka 10 perc alatt, két tekercs toalett-papír beáldozásával bármikor remek múmiát állít elő Zazából, egy fehér lepedőt pedig arra áldoztunk, két lyukat kivágva belőle, hogy akármelyik alkonyatkor, amikor bent már sötét van, Zaza lehessen Casper, vagy esetleg egy kicsit gonoszabb szellem, aki bennünket rendre halálra rémiszt. Ilyenkor kötelező mécsest gyújtani, a kellően kísérteties hangulat érdekében.

Elég sokáig tartott a kalóz korszak, amit kezdetben két repülős alvómaszkból készített „kalózszem-„mel és két fejkendővel oldottunk meg. Később Zsófitól kapott egy valódi kalózkalapot, akkor már csak nekem kellett a fejkendő. A felfordított puffokból építettünk hajót, két nagy fakanál volt az evező, a színházi látcső a távcső. Megrajzoltuk a kincses sziget térképét, és elrejtettünk a lakásban egy zárható dobozkát, amiben az összes fellelhető szerencsepénz és néhány kvarckristály volt a kincs. Persze varrtam egy háromszögletű, fekete kalóz-zászlót, koponyával, keresztbe tett lábszárcsontokkal, amit egy kerti karóra húztunk fel, sajnos gyakran feldőlt. Megvívtunk a cápákkal, az ellenséges kalózokkal, megfejtettük a titkos térkép rejtélyeit, rátaláltunk a kincsekre, és boldogan és gazdagon éltünk.

Volt már csontváz, akkor is Sárka vágta ki fehér kartonlapból a csontokat, amit cellux-szal ragasztott Zaza fekete nadrágjára és pólójára.

Egy-egy hétvégén végigjátszottuk az összes szerepet.

Zaza most már nagy fiú, és kevesebb eszközzel, hosszabb és felnőttesebb történeteket kerekít.

Mostanában belezúgott a Vissza az jövőbe filmekbe, és ha nálunk tölti a hétvégét, Sárka autója az időgépe. Ha én kimegyek az előtérbe elszívni egy cigarettát, biztos, hogy Zaza is jön, azonnal beül az időgépébe, viszi Marci kutyát, aki átlényegül Einstein-né (Doki kutyájává).

Marci szegény azt hiszi, hogy megyünk valahová, a Hajógyári szigetre, vagy Ráckevére, nagy szabad portyázásra, szemben a mi kis kertünk viszonylag korlátolt lehetőségeivel, de csalódnia kell, viszont a hátsó ülésre ülhet, amíg utazni a csomagtartóban kénytelen (kalaptartó nélkül J).

Zaza a vészvillogóval jelzi, ha megkezdődik az utazás, és ha már nem villog, akkor tudom, hogy megérkezett. Kiszáll, és közli, hogy éppen hol is vagyunk. Voltunk már természetesen a Vadnyugaton, egy kólázóban, Egyiptomban, kedvenc országában, a dinók hazájában, a jövőben, ahol repülő gördeszkán kellett kunsztolnom. Marci közben eszeveszetten nyargalászik föl-alá, úgyhogy mire véget ér a hétvége, Marci két napig csak alszik.

Most kezdődik Zaza természetbúvár korszaka, Zsófival David Attenborough filmeket néznek, kíváncsi vagyok, ezt hogy fogjuk eljátszani!